Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - I. Halmi Gyula: A burgonyakeményitőgyári szennyvizek, ártalmasságuk és tisztíthatóságuk

3 pedig az élővíz természetének kismértékű, de állandó szennyezés következtében való megváltozása miatt elvándoroltak-e? A szerves anyagokkal fertőzött ipari szennyvizek az egyéb mérgező hatású anyagokat is tartalmazó ipari szennyvizektől hatásukban való eme különbözőségük következtében biológiai, illetve mérgező kisérletekre nem igen alkalmasak, mert hiszen ártalmasságuk határát előre megadja, illetve megszabja oxigénfogyasztó hatásuk. Mihelyt az oxigén-elvonás elérte azt a határt, illetőleg mihelyt e szennyvizek beömlése következtében az élővizek oldott oxigéntartalma annyira csökkent lliterenkint 2'5—3'0 cm

3), hogy a halak megélhetésére többé nem elegendő: kétségtelen, hogy a halaknak fulladás következtében el kell pusztulniok. Laboratóriumi mérgező kísérletekre ezek a szennyvizek továbbá azért sem alkalmasak, mivël a kis (10—15 literes) akváriumokban levegőzés nélkül a szabad természetben, az élővizekben fönnálló viszonyokat nem tudjuk utánozni ; kellő levegőzéssel pedig föltétlenül hamis eredményt kell kapnunk ilyen kísérletek alkalmával, mert bizonyos, hogy elegendő oxigén jelenlétében a halak sokkalta több szerves anyagot fognak elbírni, mint a természetes élővizekben. Azonban, ha e szennyvizek és közöttük különösen a keményítőgyári szennyvizek ilyen kisérletekre nem is alkalmasak : annál érdekesebbek más szempontból, még pedig tisztíthatóságuk és kivált hazánkban egyes kirívó szennyezési esetek szempontjából. Hazánkban a keményítőgyárak már nem egy esetben okoztak a halászatnak súlyos károkat (Ászár, Poprád stb.), s ez eléggé megokolja, hogy veliik közelebbről megismerkedjünk, hatásukat megvizsgáljuk és ártalmuk elhárításának módozatait kutassuk. Magyarországon főként a burgonyakeményítőgyárak szennyvizei jöhetnek szóba, melyek mennyisége igen tetemes. A hazánkban működő 13 nagyobb burgonyakeményítőgyár termelésének mennyisége a Magyar Vegyészeti Gyárosok Orsz. Egyesülete adatgyűjtése szerint (1910.) évente 180 000 g-ra rúg, a többi kis burgonyakeményítőgyár évi termelése pedig a nevezett egyesület becslése szerint legföljebb 5000 q. E keményítőmennyiség előállításához, a legkedvezőbb termelő viszonyokat téve föl, legalább is 1,300,000 q burgonya földolgozására van szükség. Mivel pedig minden q földolgozott burgonya után a keményítőgyártás során átlag legalább is 1 m

s szennyvíz keletkezik,

1) ennélfogva burgonyakeményítőgyárainkból évente legalább is 1,300,000 m

8 szennyvíz kerül ki. E szennyvizektől eredő ártalmak nagyságát azonban még jobban megnöveli az a körülmény, hogy a keményítőgyártás üzeme csupán az őszi és téli hónapokra esik, s az üzemidő átlag csak 3-4 hónapig tart, vagyis az egész szennyvízmennyiség kb. alig 100 nap alatt kerül levezetésre. Burgonyakeményítőgyárainkból tehát az üzemidő alatt naponta összesen legalább is mintegy 13.000 m

8 szennyvizet bocsátanak ki, ha azonban figyelembe veszszük, hogy a 13 keményítőgyár csaknem mind nagyobbszabású, melyek vízfogyasztása is tetemesebb, egész bátran számíthatjuk e menynyiség kétszeresét is.

J) Fokozza még a keményítőgyári szennyvizek ártalmasságát i) Dammer 0.: Chem. Teclm. d. Neuzeit, III. 978. 1. szerint a keményítőgyárak nagyságúhoz és gyártásmódjához képost 100 q burgonyára átlag 100—240 m» szennyvíz jut. *) В szennyvízmennyiségek nagyságáról fogalmat adhat az a körülmény, hogy Budapest székesfőváros közel egy millió főnyi lakossága és fejlett ipara után az összes, igen híg szennyvizek, melyek a Dunába ömlenek, naponta kb. 160 000 - 200.000 m'-re rúgnak, illetőleg másodpercenkint 2—2-5 m

3 re, amivel szembon a Duna vízmennyisége másodperczenkint átlag 900—1200 m". 1*