Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

31)0 I . 2. Csegézőművek vasszerkezeteinek mázolása. A Vízügyi Közlemények 1913. évi I-ső füzetében leírtuk, hogy a Bega esegezőművei vasszerkezetének mázolása milyen jelentékeny költséget okoz, s hogy minő kísérletek folytak a különböző mázokkal annak megállapítása végett, hogy a víz alá kerülő vasszerkezeteknek rozsdásodás ellen való megóvására, melyik máz a legmegfelelőbb. Ujabban külfö dön is mindenütt fölismerték ennek a kérdésnek a fontosságát s érthető, bogy ennek megfelelően napról-napra újabb mázok kerülnek forgalomba, a m'eiyek vízálló képessége azonban sok esetben nem bizonyult kielégítőnek. Hogy e különféle mázoknak értékét ós azoknak a különböző folyók vizeiben való viselkedését megismerjük, a m. kir. Országos Vízépítési Igazgatóság — mint Hoffer István a «Vízügyi Közlemények» 1913. évi 3-ik füzetében leírta—a soroksári Dunaág, a Bega, a Sajó, a Kulpa, Sió és Körös folyók mindegyikének vizébe 1912. év nyarán 16—16 drb., különböző mázzal bevont kísérleti vaslemezt helyeztetett el. • A lemezeket a Vízépítési Igazgatóság, a Sajóba helyezettek kivételével, 1913. év nyarán, tehát egy év múltán megvizsgáltatta s a vizsgálat eredményét az érdekelt hivatalokkal közölte. E vizsgálat eredményekép egyévi időtartam után legjobbnak bizonyulta -dr. Helvey-féle előkészített kátrány, a «Black Warnich»-máz, a Brdlick-féle aszfaltkátrány, a Siederosthen Lubrose-máz; másodsorban pedig a többi kátrányfestékek és Inertol-mázok. A vizsgálat a felsorolt mázokat ellentálló képességük szerint a különböző folyókban, különbözőképen sorozta. Az osztályozás sorrendjének különbözősége azonban azt hiszszük igen sok esetben, főként az észlelt rozsdásodás különbségeiben, az észlelés bizonytalanságában, a mázoknak a folyókban szenvedett különböző sérüléseiben, valamint abban leli magyarázatát, hogy ugyanazon máz a próbalemezek mindegyikén természetszerűleg nem készülhetett el teljesen azonos jósággal. A víz szennyeződésének minősége és telítettségének mérve természetesen szintén befolyással volt, de ez, úgy véljük, csak egyes esetekben okozott nagyobb eltéréseket, mert hiszen folyóink nagyobb része gyári szennyvizekkel még alig van fertőzve, s így azokban a hatóanyag egyformán a szénsav. A Sajóban elhelyezett lemezeket 1915. év nyarán, vagyis elhelyezésük után három év múlva vizsgáltuk meg. A három év eredményei már sokkal megbízhatóbb észleléseket engednek meg, s megközelítik azt az időt, — mintegy négy esztendőt — a mely időközben begai vasszerkezeteinket újra mázolni szükséges. A mázolási időközt túlságos mértékben növelni, azt hiszszük a mázolás folytonos tökéletesítése ellenére, a jövőben sem igen lesz lehetséges, mert hiszen a csegezőművek vasszerkezeteinél el nem kerülhető az, hogy a máz helyenként megsérül, s nem tanácsos addig várni, míg a rozsda e helyeken nagyobb pusztítást végez. A Sajón 3 év eltelte után észleltek nagyjában megegyeznek a többi folyókon észleltekkel. Legjobbnak az «előkészített kátrány», a «Black Warnich«, a Brdlickiele aszfaltkátrány és a Siederosthen Lubçose-màz bizonyult. A kísérleti lemezek azután egy esztendeig a levegőn maradtak a csapadók, nap és fagy hatásának kitéve. Az "ez idő alatt észleltek is figyelemreméltók, mert