Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

kiszen csegézőműveink ^vasszerkezetei időnként részben, sőt néha egészben, szin­tén a víz fölé kerülnek. A lemezek legnagyobb részén a rozsdásodás fokozódott, a máz tovább romlott, sőt némely lemeznél csaknem teljesen eltűnt. Határozott rosszabbodást mutat a Siederosthen-Lubrose is, míg a föntemlített másik három máznál rosszabbodást nem észlelhettünk. Hogy e három közül melyik tekintendő legjobbnak, ez az értékeléstől, vala­mint attól függ, hogy a mázt minő szerkezetnél kívánjuk alkalmazni. Mi a kísér­leti lemezek közül legjobb állapotban levőnek a dr. Helvey Tivadar gyárából származó előkészített kátránynyal bevontat tartjuk. A máz elég vastag, szívós • és igen jól tapad a vashoz. Igaz, hogy felülete nem sima, hanem kissé ránezos, de a máz a ránczok mélyén is vastag és ott tükrözően fényes felületet mutat A máz felületének ránezos volta lajóteslek mázolásánál hátránynak vehető csegézőműveink egvrészénél nem. A «Black Warnich » (fekete máz) névvel jelölt festék vékonyabb és ridegebb védőréteget nyújt, de felülete teljesen sima. Ridegsége miatt ütődésnek kitett szerkezeteknél, mint pl. duzzasztómüvek lefektethető bakjainál kevésbbé czél­szerűnek véljük. Megjegyezzük itt, hogy a közel négyzetes vaslemezek mindegyikének a szé­lein találtunk kisebb-nagyobb mérvű ütődéseket és azok helyén rozsdásodást. De míg egyes mázoknál az ütődések helyén levő rozsdafoltok alig növekednek, más mázoknál ellenben rohamosan terjednek a festék alatt is s a mázt magát pikke­lyekben leválasztják. A «Medika Aktien-Gesellschaft Fabrik ehem. és therap. Produkte» prágai ezégtől származó Brdlick-féle aszfaltkátrány az előbb említett két máz között közepes helyet foglal el. A háború miatt, a Sajót kivéve, a többi folyóba helyezett lemezeket azóta nem vizsgálták meg úgy, mint 1913-ban történt. Az azoknál észlelendők a fent közölt eredményeket talán sok tekintetben módosítani és kiegészíteni fogják; de ezen kísérleteknél elért eredményeket ismét módosíthatják a nagyban való alkal­mazásuknál tapasztalandók. S miután a háború befejezte után előáll majd annak a sürgős szüksége, hogy vasszerkezeinket újra mázoljuk, érdemes már most is összefoglalni a Sajó kísérleti lemezeinek s a Begán nagyban végzett kísérleteknek eredményeit, miután azok sok tekintetben már útmutatással szolgálnak: 1. Csegezőművéink vasszerkezeteinek mázolására legjobban a kátrányból készült különböző mázok, vagy előkészített kátrányok válnak be. 2. A kátránymázok alá ólompír, vagy más alapmázt alkalmazni nem szük­séges, mert a jó kátránymáz a vason ugyanolyan jól, sőt jobban tapad, mint az alapmáz. • 3. Ólompír-alapmáz alkalmazása czélszerütlen és káros is ; egyrészt, mert a vasszerkezetek mázolása idejét lényegesen meghosszabbítja, — ami a szerkezetek újra való mázolásánál igen fontos — másrészt, mert az ólompír a folyóvíz hatásának egyáltalán nem tud ellentállani, s a hol a felső védőmáz hiányzik, elpusztul. , 4. A máz felületének kissé ránezos volta hátránynak csak akkor tekinterdő |Ja bebizonyul, hogy a jég hozzátapadását elősegíti. Ez esetben az ily máz zsilip­kapuknál kevésbbé czélszerű, mert a jég a mázt könnyebben választja le.

Next

/
Thumbnails
Contents