Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
6. füzet - IV. Kofranek Vendel: Néhány szó a zsilipek és átereszek építéséről
255 kísérletek alapján már megállapítottnak Vehetjük azt a területegységnyi terhelést, melyet az altalajnak veszély "nélkül átadhatunk, a mit más szóval a talaj teherbírásának nevezünk. Világos, hogy ez adatok a talajnak csakis termett, azaz meg nem bolygatott állapotára érvényesek. Azt hiszem, nem tévedek abban, hogy a legtöbb vízi építéskor az altalaj teherbirósságát egyáltalán nem vizsgálják meg, jóllehet ismerik az altalaj megterheltetését. A mi szakirodalmunkban idevágó kísérleti adatokat nem igen találunk. Lehet;' hogy bizonyos esetekben körülményes és időt rabló munka a próbaterhelés végrehajtása, szerintem azonban ott, a hol eziránt kétség merülhet fel, a próbatetàielés, illetőleg az altalaj bírásságánalc megállapítása elengedhetetlen követelménye a műépitmény biztonságának. A röviden felsoroltakból kitűnik, hogy ez az építőmód mennyi tökéletlenséget foglal m agában és mennyire nem alkalmas arra, hogy általa a műépítményeknek a teljes biztosságot megadhassuk s hogy különösen annak az igen fontos és szükséges feltételnek tegyünk eleget, hogy az alaptest az altalajjal szerves egészszé olvadjon egybe. Czélravezetőbb eljárás a müépítménynek a talajvízszin lesülyesztésével való készítése. A talajvízszin sülyesztése velejében abban áll, hogy az építőgödör körül 1 — 2—3 sorban, kísérletek alapján megállapított távolságú és mélységű, kisebb átmérőjű kutakat helyeznek el, csővezetékekkel kötik őket össze s egy-két ponton beiktatott körszivattyúval emelik ki, illetve sülyesztik le a talajvizet. (1. és 2. rajz.) ' A talajvízszin lesülyedése hasonlít ahhoz, mikor folyópart közelében levő gödör vizét az apadó folyó magával szívja. A talajvíznek a mozgása itt az anyagszemcsék kohézióját, az altalaj szerkezetét nem bontja meg s így birósságát sem gyengíti. A munkagödör kiásása ez esetben teljesen szárazban történik, mert a talajvíz mindig a kiásás szintje alatt van. Igaz ugyan, hogy a szívókutakba beáramló talajvíz itt is visz magával anyagot, s a szívókutak körül üregek is keletkezhetnek, de mivel ezek elszigetelten maradnak, sem egymással, sem a műépitmény alapjával nem jönnek kapcsolatba, nem annyira veszélyesek. Az alaptestnek az altalajjal való szorosabb egybeolvadása e módozat esetén már jobban biztosítható. Németországban ez eljárás már igen elterjedt, s a vízmélységek tekintetében meglepő eredményeket érnek el vele. Egy baja van ez eljárásnak, hogy drága. Elég részletesen kidolgozott terv illetve ajánlat alapján foglalkoztunk a Sajó csatornázás 1. sz. hajózó csegéjének építésénél alkalmazandó e módozattal, A költségek összehasonlítása alapján azonban kitűnt, hogy talajvízszin-sülyesztéssel való építés, jóllehet magának a csegéző- műnek .építő idejét fölötte rövidre — 5 l/ a hónapra — szabtuk, jelentékenyen többe kerül, mint az előirányzott víz alatti alapozással való építés. A szóba jöhető alapozó módok közül hátra volna még a víz alatti alapozás, mely abból áll, hogy a talajvíz színétől kezdve a tervezett fenékig a földkiásás kotróval történik. A szádfallal körülzárt munkagödörben a betonalapot, vagy egy részét víz alatt öntik meg, melynek megkeményedése, helyesebben kellő megszilárdulása után a betonalap fölött maradt vizet egyszerűen leszívják, miáltal a további munka számára szükséges száraz építőhely rendelkezésre áll. A műépítmény ek alapjónak az altalajjal való legszorosabb kapcsolata, az összes károsoknak 18*
