Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - III. Steingassner Imre: Hajózás és kikötőépítés

2U Nieuwediep pel köti össze; ez által az Amsterdamba közlekedő hajók merülése 3'o m-ről 5'5 m-re fokozódott. De már egy negyed évszázad múltán az északhollandi csatorna a hajózás időközben megnövekedett igényeinek nem felelt meg. 1865-ben kezdették meg az Amsterdamból Ymuidenbe vivő csatornát és 1876. év végén adták át a forgalomnak. Az Ymuiden melletti északi tengeri zsilipek is csakhamar elégteleneknek bizonyultak. Már 1888-ban új zsilip építését kezdették meg. Ezt az új zsilipet, a mely 9 millió márkánál többe került, a kilenczvenes évek 'közepe táján adták át a forgalomnak. Most azonban már ez a berendezés sem elegendő ós nem régiben egy újabb zsilip építését határozták el. Ennek az új, nagyobb zsilipnek a költségeit mintegy 25 millió márkára irányozták elő. A havre-i kikötő példája szintén igazolja, milyen akadályokat kell leküzdeni a hajóméretek növekedése folytán. Ennek a századnak első éveiben adtak át itt egy 241 m hosszú és 30 m széles csegét a forgalomnak. De ez a zsilip is kicsinynek bizonyúlt. Itt azonban nem kezdettek hozzá egy új csege építéséhez, hanem e helyett a Szajna torkolata körül nagyobb területet hódítottak el a tengertől, hogy abból nyilt kikötőt létesítsenek. Az iszaplerakodás, a mely Emdennél zsilippel elzárt kikötő építését tette szükségessé. .Havre előtt a Szajna torkolatában oly jelentéktelen, hogy a nyilt kikötő létesítését nem akadályozza. Az árapálynak nagy változása és az alacsony szökőár szintje alatt megkövetelt 9-5 m-es mélység azonban szükségessé tette, hogy azoknak a rakpartfalaknak a magasságát, a melyek mellett a legnagyobb hajók kötnek ki, az alap szintje fölé 255 m-re helyezzék. Az antwerpeni Schelde-rakpart példája igazolja, hogy még a 4\o m-t elérő árapályváltozás sem akadályozza a ki- és lerakodást. Hogy azonban Havreban a szökőár idején 72 m-t tevő árapályváltozás, vagy pedig az új falnak magassága, a melynek szintje alig emelkedik 1-5 m-re a legmagasabb szökőár fölé, nem fogja-e a nagy tengeri hajók rakodását zavarni, azt csak a tapasztalat fogja megmutatni. A folyamtorkolatoknál fekvő kikötők a hajóméretek növekedésével kénytelenek lépést tartani és Játjuk, hogy a kikötők hozzájáróútjainak akimélyítése még semmiesetre sem állapodott meg. Ha tehát azt akarjuk, hogy német • kikötőink megtartsák azt a helyüket, a melyet a lehető legtökéletesebb felszerelésükkel maguknak kiküzdöttek, úgy kénytelenek leszünk azokkal továbbra is — a legtöbb esetben igen jelentékeny költséggel — a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni. Merész dolog volna, az ezen irányban szerzett tapasztalatok után, becsléseket koczkáztatni arra nézve, hogy a hajóméretek ezentúl is oly gyorsan fognak-e növekedni, mint a hogyan az az utóbbi két évtizedben történt. Kétségtelen dolog, hogy minden kikötő létesítésénél első sorban a hajózás szükségletei mérvadók. És miután gazdasági okok idézték elő a hajómóretek növekedését és ez a növekedés nem csak a Suezcsatorna statistikájában, de valamennyi kikötőben is világosan felismerhető: a hajóméretek továbbra tartó növekedésével okvetetlenül számolni kell. Másrészt azonban indokoltnak látszik àz a kérdés is, hogy az a roppant nagy költség, amibe a folyamtorkolatokban fekvő kikötőkhöz vezető utak