Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
6. füzet - II. Héjas Endre: A csapadék 15 évi átlagai (1901-1915) Magyarországon
224 Kabox hívja fel a szakkörök figyelmét a «Meteorologische Zeitschrift» 1916. évi januári füzetében. A régi, Vio >» 3 felfogó felületű állomási esőmérőknél ugyanis a csapadékot gyűjtő palaczk ú. n. szuronyzárral van a felfogó edényhez erősítve. Uj esőmérőknél, feltéve, hogy a kivitel precíz volt, a felfogó tölcsérének alsó vége elég szorosan illeszkedhetett a gyűjtőpalaczk nyakába, ha azonban a bádogos nem végzett pontos munkát, avagy az idő vasfoga — a könnyelmű bánásmódtól egészen eltekintve — munkáját előbb-utóbb megkezdte, a tölcsér alsó vége lazán illeszkedett a gyűjtőpalaczk nyakába s a szél által a felfogó külső oldalára vert csapadék szépen lefolyt s a meglazult záron át beszivárgott a gyűjtőpalaczkba, illetéktelenül megnövelvén annak tartalmát. régi esömérok tehát több csapadékot mértek, mint a mennyi tényleg esett. Erre a hibaforrásra figyelmeztet Hegyfoky a fentemlített helyen, a mely sokkal fontosabb, semhogy figyelmen kívül hagyhatnék, sőt egyenesen megköveteli a tüzetesebb megbeszélést. A régi állomási esőmérők még abból az időből származnak, a mikor a magyar hálózat még osztrák kezelés alatt volt. Az önálló intézet és hálózat megalapításakor, 1871-ben, egyéb műszerek mellett természetesen az esőmérőket is átvették s az említett hibaforrásra senki sem gondolt. Bizonyára, ha nem is ebből az okból, hanem — az esőmérő primitiv formájától eltekintve — részben csekély' befogadó képessége miatt (alig több mint 60 mm-nyi csapadékot fogad be s e miatt a nyári felhőszakadások csapadéka sokszor veszendőbe megy), részben mert a párolgási veszteség is számottevő lehet, a nagy felület könnyen deformálódik stb, úgy Ausztriában, mint Németországban korán áttértek más rendszerű esőmérők alkalmazására, a melyek befogadóképessége nagyobb, illetéktelenül nem jut csapadék az esőmérőbe s a párolgási veszteség is csekély. Nálunk még akaratlanul is növekedett a hibaforrás azzal^hogy az eredetileg csekély magasságú felfogó helyett (melyből a havat a szel nagyon könnyen kifútta) a kilenczvenes években jelentékenyen magasabb felfogók jöttek használatba, a melyek ugyan igen előnyösek voltak a hómérés szempontjából, de a felület növekedése folytán még több csapadék beszivárgását segítették elő. A fentemlített okok vezették jelen sorok íróját is arra a gondolatra, hogy a csapadékmérő hálózat, illetve a meteorológiai intézet ombrometriai osztálya vezetésének átvétele után a 900-as évek elején a régi esőmérők kiküszöbölését s a német .Hellmann-rendszerű esőmérők alkalmazását ajánlja igazgatóságának a magyar hálózatba való bevezetésre. Ajánlata elfogadtatván, a Hellmann-rendszerű esőmérő némi módosítással (Vao w 8 felfogófelület, kellő mélységű felfogó) idehaza készítve 1903-tól fogva bevezetést nyert a magyar hálózatba. Ennél az esőmérőnél a gyűjtőpalaczk zárt edényben van s a felfogó alsó részével együtt mintegy 200 milliméternyi csapadék befogadására képes, a mi a legmesszebbmenő követelményt is kielégíti. Anyagi okok miatt az esőmérők kicserélése természetesen csak lassan mehetett, végbe; egyelőre csupáu az újonnan szervezett állomások szereltettek fel vele, továbbá a hol a régifajta esőmérő elromlott, oda már e»sak új rendszerűt küldtünk. Ez az eljárás ma is tart s e réven'a hálózat tetemes része, talán több mint' fele már kifogástalan esőmérővel méri a csafadékot. Tervbe van véve az
