Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - II. Héjas Endre: A csapadék 15 évi átlagai (1901-1915) Magyarországon

225 összes régi esőmérők mielőbbi kicserélése, sajnos, azonban a háború egyebek közt ennek megvalósítását is hátráltatja. Hegyfoky 1912-ben jutott az újfajta esőmérőhöz. Rögtön használatba vette s már az első mérésnél rájött, hogy a két esőmérő nem egyformán mér, az új esőmérő kevesebbet mutat. A hiba valószínű forrására Rétlily Antal intézeti asszisztens tette figyelmessé s miután a szuronyzár fölé alkalmazott védőernyő alkalmazásával a hibaforrás valódiságáról meggyőződött, tovább végezte a párhuzamos észlelést s 1912 deczember 6-ikától 1915 április (5-ig végzett összehasonlító mérések alapján megállapította, hogy a nála lévő régi állomási eső mérő átlag 11:2 százalékkal több csapadékot mér, mint a Hettmann-rendszerü új erőmérő, azaz Túrkevén a csapadék 23 évi (1892 -1914) átlaga (csak kerek 10% eltérést véve) nem 590, hanem csak 531 mm, a mi miudenesetre igen tetemes és el nem hanyagolható különbség. Hegyfoky

T közlése után kiderült, hogy a két rendszezű esőmérő mérési eredménye közti eltérést hazánkban is többen észrevették, de észrevételük nyilvánosságra hozását elmulasztották. így állván a dolgok, egyenesen kötelességemnek tartottam, hogy az éppen munkában lévő 15 évi átlagok számításánál a kétféle esőmérő alkalmazásából eredő zavaró körülményt tekintetbe vegyem, illetőleg a régi esömérok mérési eredményeit az ajakra, a helyesekre redukáljam. Nem tarthattam ellenben feladatomnak az 1901-et megelőző régebbi évjáratok redukálását, egyrészt mert nem tartozik szorosan jelen munka keretébe, másrészt mert nem kívánok elébevágni a kétségkívüli elkövetkezendő részletesebb vizsgálatnak, mely állomásról állomásra menve, az összes mérlegelhető körülmények tekintetbevételével redukálhatja majd törzsállomásaink régi. igen becses, hosszú sorozatait. Ilegyfoky — a kinek csak köszönettel adózhatunk észrevétele közzétételéért kerek számban 10%-os eltérést állapított meg a két rendszerű esőmérő között. Ugyanilyen rendű számot mutatnak mindazok az összehasonlító mérések, a melyekről ezideig tudomásom van, úgy hogy semmi ok sincs arra, hogy jelen feladat czéljaira, amikor idő sincs a tüzetesebb és részletes vizsgálatra — más érték után kutassak. Elfogadom a 10%-ot, annál is inkább, mert a kerek lô% a nagytömegű észlelési adat redukálását tetemesen megkönnyíti ,s az eredményt az esetleg később megállapítandó 1—2 százalékkal különböző eltérés már nem befolyásolhatja lényegesen. Minthogy törzskönyveinkben annak idején feljegyeztük, hogy melyik állomás mikor kapta a Hellmann-rendszerű V20 m

2 felfogójú esőmérőt, a régifajta esőmérővel nyert évi mennyiségeket el lehetett különíteni, s mindazokon az állomásokon, a hol akárcsak néhány éven át, akár a sorozaton végig régifajta esőmérő volt, a redukcziót végrehajtottam. Az így nyert, homogénné tett 15 évi átlagokból izohiéta-térképet szerkesztettem, melyet (jelentékenyen kicsinyített formában) itt isrbemutatok. A «Vízügyi Közlemények» fent idézett füzetében közölt tanulmányomban behatóan foglalkoztam csapadékmérő hálózatunk fejlődésével az igen szerény kezdettől a mai fejlett állapotig. Ugyanott vázoltam a hazánk csapadéktérképének megszerkesztésére irányuló korábbi törekvéseket s felsoroltam az idevágó eddig megjelent munkákat. Leírtam a hálózatban használt esőmérőket s röviden felemlítettem a tényezőket, melyek a csapadék területi eloszlására befolyással vannak.