Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

188 pesten 1823 június 30-án adta ki tanulmányát : Dissertatio Hydrografica regionis fluviatilis quatuor Crisonum et Berettyó. Huszár mellett dolgozott Nagyváradon az örök emlékezetű Vásárhelyi Pál, a kinek igen sok alkalma volt, hogy a Körösök bonyolult vízjárási viszonyainak kipuhato'ásánál kipróbálja éles bon^zoló elméjét. A Tisza-szabályozás alapelveit nagyváradi munkássága keltette életre. Vásárhelyi még akadémiai székfoglalójában is ifjúkorának munkaterére gondol ós a Barettyó folyónak hajózhatóvá tételét a Bega vizének mintájára taglalj i nagy alapossággal. Vásárhelyi terve szerint a Berettyót a Kiskörösön könnyű szerrel el lehetne látni a hajózáshoz szükséges vízzel. Már Huszár Mátyás a Körösök és a Berettyó szabályozásánál az árvíz gyors levezetését tartotta a legfontosabbnak és többször hangsúlyozta, hog\ a meder szabályozásával, a lefolyási akadályok eltávolításával a folyók vízszintjét, a mennyire csak lehet, le kell szállítani. Javasolta, hogy miként 1785,ben a Mirhót, úgy a Hortobágy és Árkus ereket minél előbb töltsék el és minden folyó vizét lehetőleg a maga völgyében vezessék le. A folyók felső szakaszán elégségésnek tartotta a malomgátak eltávolítását és egységes meder létesítése czéljából a kiágazásoic eltöltését. , A Hármas-Körösnél a kanyarok átvágása mailett foglalt állást. О ajánlotta először, hogy a Berettyót a Sárréttől tereljék el és vezessék a Bakonszegtől Szeghalomig ásandó csatornán a Sebes-Körösbe. A Sebes-Körös részére Bihamagyharsánytól Szeghalomig a mocsár közepén jelölte ki az ásandó csatorna vonalát melyet a legrövidebb vonalon a legnagyobb eséssel óhajtott vezetni. Huszár megállapította, hogy Körösbökénytől (Buttyintól) kezdve a FehérKörössel párhuzamosan folydogáló Tőz medre amannál m tlyebben fekszik, azért ajánlotta, hogy a Fehér-Köröst eredeti medréből vegyék ki és a Tőz közvetítésével vezessék be a Fekete-Körösbe. Huszár azonban nem érte meg szép gondolatainak megvalósítását. Az' ő életében a nagyszabású tervből csak egyes részleteket készítettek el. Míg a Mirhót el nem töltötték, Budapestről Debreczenbe a legbiztosabb út Tokajon vezetett keresztül. Vásárhelyi Pál 1844-ben útazta be a Tiszát és a Tisza átömléseiről a következőket írja: «A Bodrog és Sajó beszakadása közt a Tisza alacsonyabb partjai számos kitörésein a vízár jobbról a Takta közét, balról pedig Szabolcsban Dob, Büd-Sz.-Mihály, Polgár helységek és Nánás, Böszörmény, Újváros, Debreczen, Hajdú városok, a Kunság stb. szép és termékeny,-határainak nagyobb részét vízzel borítja.» «A víz egyrésze a Tiszába visszaesik, nagyobb része a Horti pusztán rendesebb medrű és Hortobágy elnevezésű folyóvá alakul, Püspökladány és Kardszag fölött a berettyói sárrétbe vész el.» A Körösök vidékén az első rendszeres szabályozási munkálatot a FehérKörösön hajtották végre 1835—1845. évben Beszédes József tervei alapján. A FehérKörös medrét Borossebestől Békés vármegye határáig 49 átvágással jelentékenyen megrövidítették. A folyó medréből a malmokat eltávolították és a 15 malom részére a József-nádor malomcsatornát építették. A malomcsatornát a FehérKörösből látták el vízzel. Evégből a folyó medrébe Körösbökénynél duzzasztót építettek. A malomcsatorna keresztezte a Csigér vízfolyást, a mely a HegyesDrócsából aránylag sok vizet hoz. A malomcsatorna vizeit előbb Csigér fölött, most újabban pedig a patak vizei alatt vezetik le.