Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

187 hammerék) oszlott meg, a szentesi uradalom (Szentes, Orosháza, Szénás) gróf Károlyi Antalnéé (Harruckern Jozefáé) lett. A Körösök és Berettyó szabályozását 1808. évben báró Yay Miklós királyi biztosra bízták. Az udvari kanczellária 1815. évben értesitette a királyi biztost és a megyéket, hogy az ország vízszabályozási ügjét felkarolandó О felsége a vizek szabályozásának tanulmányozására egy főigazgatót és öt vízépítészeti felügyelőt rendelt ki. A Körösök és a Berettyó folyó szabályozására gondos felvételek és beható tanulmányozás alapján az első tervet Huszár Mátyás nagyváradi kamarai mérnök készítette el. Ezt a tervet azonban végre nem hajtották és a királyi biztos 20 évi működése mindössze 'egyes lefolyási akadályok eltávolítására, a kártékony malmok elbontására, a medrek rendezésére és kitisztítására és egyes oldalágak eltöltésére szorítkozott. Vay halála után 1828. évben Biharvármegye főispánját, gróf Zichy Ferenezet, bízták meg a szabályozási munkálatok vezétésével. Gróf Zichy először is a Tisza árvizei ellen óhajtotta megvédeni a Hortobágy alsó részét és a Berettyó sárréti medenczéjét. El is határozták, hogy e czélból Tiszadob ós Polgár között töltést építenek, a töltést 3900 öl hosszúságban ki is tűzték, de nem készítették el. A Körösökön, a Berettyón, a Kiskörösön és a Tőzön 1829—1834-ig Huszár Mátyás felügyelete alatt és Vargha János Körös-Berettyó kir. biztossági igazgató vízmérő vezetésével jelentékeny mederrendező munkálatokat hajtottak végre 31.991 pengő forint 36Ve krajezár költségeii. A Berettyó és Sebes-Körös vidékére már Huszár Mátyás 1823-ban megjegyezte, hogy a sok helyütt látható templomromok és a magasabb helyen állott házak téglái, a mellett szólanak, hogy ezen elhagyatott nádasvidék egykor lakott hely volt és hogy az elmocsárosodást a-vizek szabad lefolyásának elzárása-, és főleg a malomgátak idézték elő. A Berettyón még a Sárrét alatt Mezőtúr határában is malom állott, a melyet egy emberöltő hosszáig tartott tanácskozás után végre a hatóság rendeletére bontottak el. Berettyóújfalu felett még a XIX-ik század elején majdnem mindegyik község határában találtak egy-egy malmot. A Berettyóra mondotta Huszár: Ezen a vidéken ne keress a folyó szabályozására, vagy a partok védelmére s a kiöntések akadályozására készült műveket, hiszen a folyó medre az árvíznek negyedrészét sem viszi le s annak folyását középvízálláskor a molnárok tetszése határozza meg. A Sebes-Körösön Nagyváradtól Szakálig 1820-ban még három malom állott. A Sebes-Körösből Nagyvárad alatt kiszakadó Kiskörösön, a mely Nagykereki alatt Bocskay megerősített udvarházát vette körül, szintén több malmot tartottak fenn. A Fekete-Körösön is a fenékgátak és a folyó medrébe bedűlt fák akadályozták a víz szabad folyását, úgyhogy a folyó a síkságon több ágra oszlott és a különben elég porhanyós talajon nem bírt egységes medret kivájni. Hogy Sarkad, Doboz, Békés és Okány között a lapályos terület rétté változott át, azt Huszár a malomgátak káros hatásának rójja fel. Huszár készítette a Körösök és a Berettyó völgyéről az első helyzetrajzot, feltüntetvén ezen az egyes vízfolyásokat és mocsarakat olyan pontossággal, hogy ezek a térképek, még az újabb időkben is igen sok tekintetben becses felvilágosításokat nyújtottak. A Körösök és a Berettyó vízlefolyási viszonyairól Buda-