Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

5. füzet - VI. Apró közlemények

167a lágy agyag kevésbbé tapad a fához, mint a fémhez. Az agyagrögöket előbb elaprózták, ha kellett öntözéssel lágyították s csak azután döngölték. A légnyomásos eljárás nagyon jó eredménnyel vált be. 5 döngölővel jó időben napi 350—400 m

3-1 lehetett tömékelni. Mótorhengerlőül előbb franczia gyártmányt használtak, de nem vált be. Később a Euthemeyer-féle soest-i g}^árból hozattak mótorhengereket, melyek nagyon jól működtek. Ezek hosszabbak, mint afrancziák és nyugodtabban járnak. Súlyuk 41. Benzinmotor hajtja a hengerkocsit, melynek elül 1, hátul 2 hengerlő kereke van. Nedves idő alkalmával nem használhatók, mert a kerekek besüppednek a fellágvult agyagba. Egyébként nemcsak a fenék, hanem az oldallejtők tömékelésére is használták, lia a lejtő 1:4 hajlásnál nem volt meredekebb. Kedvező körülmények közt 300—350 m

3-t lehetett 12 óra alatt egy mótorhengerrel tömékelni. Legérdekesebb tömékelőkészülék volt a drótkötéllel mozgatott henger. Erre a czélra a csatorna partján sineken járó 16 lóerős gőzgép szolgált, mely a hengert drótkötél segítségével a csatornalejtőn fölhúzta. Lefelé a saját súlyánál fogva gördül a henger, melynek átmérője 1—1 m, szélessége 0'9 m, súlya 2100 kg. Azonban vízbevezetéssel ezt a súlyt 500 kg-mai növelni lehet. Ezt a hengert keményebb és lágyabb, homokosabb agyaghoz egyformán jól használhatták. A keményebb anyagból vékonyabb, a lágyabból vastagabb réteget hengereltek egyszerre. A tömékelésnek ez a módja nedves időben jobban bevált, mint a mótorhengerlő, mely a nedves földbe besüpped. Napi 12 órás munkaidőben a lejtőhengerlő munkája 350 m

3. Az ily hengerlőt egyébként nemcsak a lejtők, hanem a két parton felállított gőzgépek alkalmazásával az egész csatornaszelvény tömékelésére is lehet alkalmazni, midőn a két gőzgép a hengert ide-oda vonhatja. A kézi döngöléskor 1 m kész tömékelés 1*8 márkába, lótaposással 1'36 márkába, légnyomásos döngöléssel 1-06 márkába, mótorhengerléssel 102 márkába, lejtőhengerlővel 1'08 márkába került. A leírt tömítőmódszereken kívül még egy kisegítő eljárást is kellett alkalmazni, mivel a Rajna-Herne csatornát 1914 juliusában a forgalomnak át kellett adni s a tápláló vizét hozó datteln-hamm-i csatorna tömőburkolata ez időre nem készülhetett mindenütt el. Ezért úgy segítettek a bajon, hogy azon a szakaszon, mely nem készülhetett teljesen el a mondott időre, a víz bevezetése előtt csak a lejtőket látták el az ismertetett módon agyagburkolattal s aztán a víznek a csatornába bevezetése után, pontonokról terítették le a feneket agyagréteggel. Erre a czélra két, egymástól mintegy 3 m távolságra helyezett dereglye szolgált, melyeket vastartók kötöttek össze. E tartókon csappantyúszerúen mozgatható bádogszalagokból összetett padozat volt elhelyezve. A két dereglyén fölhalmozott agyagot e bádogpadozaton fölaprózták, elteregették s aztán a padozat lemezeit' egyszerre elbillentve az agyag a két dereglye közt a fenékre hullott. Az agyag nagyon egyenletesen terült a fenékre s a víz a fölaprózott rögöket szétmálasztotta. Jónak bizonyult erre a czélra a homoktartalmú agyag, mely könnyebben málik szét. A fenékterítéshez két ilyen dereglyepárt használtak. Az egyik pár 15 лп hosszú volt, 3 m széles, kihasználható padozattal, a másik 20 m hosszú, 3 m széles padozattal. 1 m

3 agyagburkolat ily eljárással 4Ю9 márkába került. Az agyagterítésre még kavicsfedést is kellett alkalmazni. Erre a czélra az előbl) leírt dereglyepárhoz hasonló szerkezetet használtak, csakhogy most a dereg-