Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

5. füzet - VI. Apró közlemények

166A csatorna hosszában 4geológiai kutatások történtek s nehánj

7 geológiai keresztmetszetet is vettek föl. A talajvíz a homokban általában magasan állott. Ott, a hol a talajvízszín magasabb, vagy csak kevéssé alacsonyabb volt a csatorna vízszínénél, nem kellett a csatornát vízállóvá tenni. A tömítő munkák jó része azokba a szakaszokba esett, hol a csatornavízszín magasabb a talajvízszínnél. A felszíni réteg rendesen homok, alatta márga van ; a felszín déltől észak felé esik s a talajvíz mozgása is ezt az irányt követi. Ezért sokszor csakis az északi oldalon kellett vízveszteségtől és a szomszédos földek elárasztásától tartani s oly helyeken csakis az északi csatornarészt kellett tömékelni. A töméshez agyagot és gyúrható márgát használtak. Az agyagréteg vastagsága töltésben 50 cm

: bevágásban 30 cm volt, mely fölé a csatorna vízzel való megtöltése után 10 cm vastag kavics- vagy törtkőburkolatot alkalmaztak. A parti részek alatt, hol kisebb a víznyomás, az agyagréteg mindenütt csak 30 cm vastag úgy, hogy itt a teljes burkolatvastagság (a fedő kavicsréteggel együtt) 40 cm, mig lejebb 60 cm. A burkolatot a vízvonalon felül is folytatták a hullámzás magasságáig. Ott a hol a talaj nem volt áteresztő, agyagréteg nélkül csak a kavicsburkolatot alkalmazták a hullámzás hatásának kitett részeken. Az agyag, márga s más anyagok vízállóságának megállapítására kísérleteket végeztek. Hosszú üvegcső aljára 30 cm magasságig beletömékelték a vizsgálat alá fogott anyagot s a cső többi részét vízzel töltötték meg. így előállíthatták a csatornában fellépő víznyomást s észlelhették, hogy a cső aljára tömékelt anyag áteresztő-e vágj sem ? A kísérletek azt mutatták, hogy nem csak az agyag, hanem a márga is megfelelő. A homokos agyag is jó, de ha a ha homok sok benne, áteresztővé válik. Ha a homokos agyagból kézzel rögöt, gyúrunk össze, míg simává összeáll s aztán a golyót vízbe tesszük s tovább gyúrjuk, akkor a vízálló rög nem folyik szét ujjaink közt, míg a túlságos homoktartalmú rögtön szétbomlik. Ez egyszerű mód is megmutatja az anj^ag használhatóságát. Sőt egy kevés gyakorlattal már egyszerű szemlélettel .is megállapíthatjuk, hogy melyik anyag vízálló. A datteln-hamm-i csatornában összesen 370.000 m

3 agyagot és márgát használtak a tömékeléshez ; a térfogat már tömékelt állapotban van mérve. Az agyagot földnedves állapotban terítették a csatorna fenekére és oldalára s aztán döngölővel vagy hengerrel erősen tömékelték. A tömékelésre a következő módok állottak rendelkezésre: 1. kézi döngölés; 2. lovakkal való taposás; 3. légnyomásos döngölés ; 4. motoros hengerlés ; 5. drótkötéllel mozgatott hengerekkel való tömékelés. A kézi döngölés lassú és drága s a datteln-hamm-i csatornán csak nagyon korlátolt mértékben alkalmazták ott, hol egyéb mód nem volt alkalmazható. A lovakkal való taposás úgy történt, hogy egy ember 2 — 4 egymás mellett menő lovat járatott a csatornaoldal 200 m hosszúságában oda és vissza, mialatt az agyagot a lejtőre hordták. A lejtő oldala a lovakkal való taposás után nem volt sima. Utólag kellett lapáttal simára egyengetni. A lóval való taposás -drágább, mint a mechanikai hengerlés. A két légnyomásos döngölőkészülék, melyet a Fröhlich és Klüpfel barmeni czég szállított, benzinmotoros légsűrítő kocsiból, mintegy 500 m hosszú csőből és több, gummitömlővel összekapcsolt döngölőből állott. Az egyik készülék 4, a másik 6 döngölőre volt berendezve. A döngölő lapja tölgy és nyárfából készült, mert