Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - III. Zayzon Géza: A vizmosások szabályozása

42 és körültekintő helyszíni szemlét tartsnnk, a melynek a során nemcsak a dolog műszaki részéről, hanem az érdekeltség anyagi helyzetéről, az építő anyagok ós a munkásviszonyok milyenségéről stb. részletes tájékozódást kell szerezni, hogy a tervünk megvalósítható, reális művelet legyen. Nemcsak a vízfolyást magát hanem egész vízvidékét meg kell ismerni, mert a vízgyűjtőterületnek a milyensége lényeges hatással van az alkalmazandó szabályozó művekre, illetve méreteire. A helyszíni szemlén nagy segítségünkre van az 1 :25000 mértékű katonai térkép, melybe az erdős területet könnyen berajzolhatjuk és a melyen a szakadékok fel vannak tüntetve, vagy a mennyiben a felvétel óta keletkeztek, könnyen feltüntethetők. A helyszíni szemle után a torda felvétele ejtendő meg. Már a felvételkor a tervezet vázlata mintegy a szemünk előtt legyen, hogy a feleslegest ne vegyük fel, viszont a szükségest ne hagyjuk ki. A helyszínén már a felvétel közben megállapítjuk azokat az alkalmas helyeket, a hol a gátakat a legkevesebb költséggel a legmegfelelőbben építhetjük meg. Természetesen ezek a felvételek nem kell, hogy olyan részletesek legyenek, mint a síkvidékiek. Sok esetben légsúlymérővel mórt hosszanti szelvények, felül-alul szélességben és középen mélységben szalaggal megmért keresztszelvények úntig elegendők. A felvételi adatok felrakása után a tervezéshez kezdhetünk. A tervezéskor következő főbb szempontokra kell figyelemmel lenni: 1. Mennyi a legnagyobb árvízmennyiség, a mely a vadpatak medrében felhőszakadások esetén másodperczenkint lefolyt? 2. Milyen a torda hordaléka ? (homok, kavics, görgeteg stb.) 3. Milyen anyagból építhetők a legolcsóbban a megfelelő gátak? A mi a tordák medrében lefolyásra jutó legnagyobb árvíz másodperczenkinti mennyiségét illeti, arra nézve a legtöbb helyen közvetetlenül mérésadatok nincsenek, mert a csapadókadatok nagy része az eső intenzitását nem tartalmazza. A lefolyásra kerülhető árvízmennyiséget közvetett úton állapítjuk meg. A tordák árvízmennyiségének a megállapításához ismernünk kellene az eső intenzitását és azt az arányt, a mely megadja, hogy a legkedvezőtlenebb esetben a csapadéknak hányadrésze kerül lefolyásra a torda medrében, végül, hogy mennyi idő alatt vonul le a legnagyobb intenzitású eső árhulláma? Kopár lejtőkön vagy mezőgazdasági művelés alatt álló, de ugarban levő területekről a csapadókvíz a lehullás után rövid idő múlva a völgyfenéken van úgy, hogy nagyon megközelítjük a valóságot, hogy ha az eső időtartamának másfélszeresét veszszük fel a lefolyás idejéül. Megjegyezzük, hogy itt csak kisebb — mintegy 15 négyzetkilométer vízgyűjtőterületű — tordákról van szó, nem pedig tekintélyesebb vízfolyásokról. Az árvízmennyiség megállapításakor olyan nyári záport veszünk számításba, midőn egy óra alatt 30 milliméter csapadék, vagyis az egy négyzetkilométer kiterjedésű területre összesen 30.000 köbméter víz hull alá; ennek a vízmennyiségnek mintegy 60%-a, vagyis négyzetkilométerenkint 18.000 köbméter kerül lefolyásra; lefoly pedig ez a víz egy és fél óra, vagyis 5400 másodpercz alatt, így tehát négyzetkilométerenkint és másodperczenkint lefolyásra kerülő víz 3'3 köbméter. Minthogy a vízgyűjtőterület nagyságával csökken annak a valószínűsége, hogy az egész területen ugyanabban az időben egyforma intenzitású eső legyen és a lefolyás is hosszabb időre terjed ki, feltevésünk megfelelő lesz, hogy ha az 1—2 négyzetkilométer vízgyűjtő területű torda esetén 3'5 köbméter, a 2—5 km

2 kiterjedésűnél 3 m

s, az 5—8 km

2 kiterjedésű-