Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - IV. Maurer Gyula: A Béga V. csegézőműveinek vasszerkezete

fcl az itteni felső ütköző saru mögött készült rácsos vasbetontartót a zsilip alapjába macskáztuk. A szentmártoni V-ik zsilipnél a felső csap útján a falra átadott erő 32 2 tonna, tehát sokkal kevesebb, mint az alább fekvő két zsilipnél. Sőt a falazat is sokkal kedvezőbb körülmények között veszi fel ezt az erőt, mert hiszen a sarú a fal tetejétől viszonylag 70 cm.-rel mélyebben van, mint a III—IV műveknél. Az erőnek nagyobb falhosszra való elosztása és e faltömegnek az alapba való lekötése azonban itt is megtörtént. Azt hiszszük, hogy a sik átlós kapuk a Béga V-ik számú zsilipkapuinál először alkalmazott módosításokkal, a melyeknek egyéb szempontból való czélszerűségéről alább még szólani fogunk, az V-ik számú zsilipénél még valamivel nagyobb kapúmagasság esetén is czélszerűen alkalmazhatók. De czélszerú a felső tâmaszsarút valamivel még mélyebbre helyezni,, egyrészt mert ezáltal a merőleges víznyomásból származó támaszkodó erő, bár csekély mértékben megcsökken, főként azonban, mert a támaszkodásból származó erő egyenletesebben oszlik el a két sarúra. Ez pedig a vasszerkezet szempontjából kedvező, s ez esetben a falazatra sem káros, mert megfelelően nagyobb faltömeg kerül a felső sarú fölé. ívelt-Jcapúk. Ha mind a kapúra ható vízszinkülönbség, mind a kapúk magassága számottevően nagyobb, mint a Béga zsilipéinél, a sik átlós kapúrendszer nem alkalmazható többé czélszerűen, mert a két sarú mindenikére, vagy esetleg csupán egyikére meg nem engedhetően nagy erő jut. Azonkívül, ha a kapúszárny alakja a négyzetnél jóval magasabb, nyilvánvaló, hogy az átlók hosszúak s a víznyomás viselésére nem alkalmasok többé s ily esetben czélszerűen csak a kapúszárnyak kisebb mérete, vagyis szélessége irányában haladó vízszintes tartók alkalmazhatók. Ilyenkor, mint fentebb már említettük, legczélszerübbek a német ívelt kapúk, a melyeknél, miután az iveit lemezburkolat nem merevíti annyira a kapút mint a síklemez, több sarú is alkalmazható. Ez ívelt kapúk készítése sokkal nehezebb és így költségesebb munkát szükségei, mint a sík kapuké. Azonkívül, hogy a merevített lemezburkolat mint boltozat szerepelhessen és eléggé ívelt legyen, a szárnyakat kevésbbé tompa szög alatt kell egymásnak támasztani, a minek következtében a csege ugvanazon n}'ílás-szélessége mellett, a kapúszárnyak hosszabbak lesznek. A kapúszárnyak erős Íveltsége következtében azonkívül vastagságuk is nagyobb s ennek megfelelően a kapúfülke mélysége is nagyobbra készítendő, a mi viszont a falazat és az alap méreteire is kihat s költségeiket növeli. Mindezek ellenére nagy magasság esetén az iveit kapú a sik kapúnál nemcsak czélszerübb de gazdaságosabb is. A Sajón tervezett torkolati zsilip alsó kapúinak magassága 7*8 méter, a legnagyobb vízszinkülömbség 5-2 méter. A bégaihoz hasonló sík átlós kapúk alkalmazása itt már nem lehetséges s ezért ide átlókkal merevített ívelt kapúkat tervezünk. A víznyomást e kapúknál az ívelt vízszintes tartók a szintén ívelt lemezburkolattal együttesen viselik. Az ívelt tartók a víznyomást az aránylag sűrűn elhelyezett ütköző sáriik közvetítésével a falnak adják át. Az átlók nem készülnek s nem is lehetnek oly erősek, hogy a teljes víznyomást viseljék, de azért lehető erősre készülnek, hogy az átlós kapúk jó tulajdonságait is minél nagyobb mértékben megközelítsék.