Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - IV. Maurer Gyula: A Béga V. csegézőműveinek vasszerkezete

A felső vízszintes főtartó ilyen elhelyezése következtében sokkal több terhelés esik e tartóra közvetetlenül a lemezburkolat útján, mint az eddig szokásos elrendezés esetén; de növekedett a felső vízszintes tartó két végére az átlók által átadott terhelés is. Ennek pedig az a haszna, hogy egyrészt a támaszkodásból származó összes erők mennyisége kevesebb, mint ha a vízszintes főtartó a kapú felső végén volna, másrészt ez erőknek két sarúra való eloszlása is kevésbbé aránytalan, a felső sarúra több erő jut. Miután az V.-ik sz. kapúnál a felső víz szintén közel a kapú felső éléig ér, összehasonlításra csak a III. sz. zsilip kapúja szolgálhat, az écskai nem. Az V.-ik zsilip egy kapúszárnyára eső összes merőleges víznyomás 75*38 tonna, ezzel szemben a támaszkodás következtében a falra átvitt erők 176%-ára, (a III. sz. zsilipnél ez 159°

/

0 volt), vagyis 1325 tonnára rúgnak. De különösen aránytalan az erőknek a sarúkra való eloszlása, a mennyiben a felső sarúra csak 32*2 tonna, az alsóra pedig ÍOO'H tonna esik. A zsilip oldalfalának a támaszkodásból származó erök által való terhelése. Összehasonlítva az adatokat azzal, hogy a III. sz. vízlépcső kapúinál a felső sarúra 49'5 tonna, az alsóra pedig 393 tonna esik, a két különböző rendszer jó és rossz oldala szembetűnők. A vasszerkezet szempontjából helyesebb, ha az erők közel egyenlően oszlanak meg, s ha a nyagyobb erő a felső, a víz fölött hozzáférhető sarúra esik. A zsilipfalazatra nézve ez azonban annál veszélyesebb helyzetet teremt. A bégafői III. sz. zsilipnél a felső sarú csak 090 m-re van a fal színe alatt, az e sarút viselő faragott kő alsó éle pedig 1-50 m-re. A sarú mögött a falazat három kapúszárnynál csak 3'8 m széles, és épen ezért tartani kellett, hogy 49*5 tonnányi erő ezt az Г50 m vastag falréteget lenyírja, sőt, hogy a jobboldalon, a hol a falazat a Béga és a zsilip közötti válaszfalat képezi és így ahol e fal hátultöltés nélkül a vízben szabadon áll, a falazat állékonyságát is veszélyezteti. Azért a III. és IV. számú csegéző műveknél, a melynek zsilipéi és falméretei közel egyformák, kapúi pedig teljesen azonosak, a támaszkodó, vagy ütköző sarú mögé hengerelt vasakból készített háromszög alakú merevítő szerkezetet helyeztünk a falazatba, mely a kapúk támaszkodásával előidézett vízszintes nyomó erőnek legalább felét, 20 tonnát képes a falazat alsóbb rétegeire, sőt az alapbeton testébe átvinni. Azonkívül, hogy az erőt a falazat nagyobb szélességére oszzuk el, a falazatba a sarú magasságában 8—10 méter hosszú vasgerendákat, sőt vasbetonból készített rácsos tartó szerkezetet kelyeztünk el, a melynek a zsilip felé eső csomópontjait körkeresztmetszetű vasakkal a falazat mélyebb rétegeibe, sőt az alapba a szükséges mélységig lemacskáztuk. A zsilipfalak legfelső rétegei mögött levő földfeltöltés nyomására a fal állékonysága szempontjából soha nem szabad számítani, mert pl. nagyobb száraz ság idejében a földfeltöltés a falazat hátlapjától számottevő mélységig elválik A nagyobb mélységben azonban a födnyomás állandóan aktívnak vehető, s azért a zsilipek baloldalán a föntebb említett macskázás csak a falazat alsóbb rétegéig ért. A felső fej jobb oldalán a duzzasztó-mű nagy faltömegei vannak, a III. sz zsilip alsó fejének jobboldali falazatát pedig a hídoszlop súlya és tömege biztosítja. De veszélyes lehet a helyzet a IV. sz. zsilip alsó fejének jobboldali falazatánál, a mely szabadon álló választófal a zsilip és a Béga között, amiért is