Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - IV. Maurer Gyula: A Béga V. csegézőműveinek vasszerkezete

fcl A főátló tehát, mint már föntebb is láttuk, nagy megközelítéssel az összes víznyomásnak 40%-á,t viseli, s ezt az erőt akként viszi át a keretre, illetve oszlopokra, hogy alsó végén, — víznyomás rajzának megfelelően — jelentékenyen nagyobb erőt ad át, mint a felső végén. Ha tehát a főátlót közép felé esőnek készítem, több erőt adok át az ütköző oszlop alsó végére, mint amennyi a főátlóról az ütköző oszlop felső végére esnék, ha ezt fordítva, közép felé emelkedőnek helyezném el. S ennek megfelelően a támaszkodásból származó és a kapú síkjában működő összes erők is nagyobbak lesznek az első, mint a második esetben. A Béga III-ik zsilipénél az egy kapúszárnyra eső merőleges víznyomás 55'85 tonna. Ebből a víznyomásból a melléktartók tényleges erő elosztása szerint számítva pontosan 22-95 tonnát visel a főátló. Ebből a 22.95 tonnából 10"49 tonna jut a keret felső és 12-46 tonna az alsó csomópontjára. A III. számú zsilipnél a kapú csak 20 cm-rel magasabb a felső víznél. Az écskainál azonban (lásd Vízügyi Közlemények XXIX. fiizet, Függelék 5. ábra), nehogy az árvíz a kapúk fölött a csegén folyjon keresztül, a kapú mintegy 13 m-rel magasabb a felső víznél. Itt tehát az aránytalanság még nagyobb. Ecskán egy kapúszárnyra eső összes víznyomás 4339 tonna. A főátló (lásd idézett Függelék 7. rajzát) 19-64 tonnát visel, a melyből 11*94 tonna jut az alsó és csak 7"7 tonna a felső csomópontra. Hogy a támaszkodásból származó igen jelentékeny erőket csökkentsük, sztatikai szempontból a vasszerkezetekre való tekintettel kedvezőbb a főátlót közép felé emelkedőnek készíteni, mert így a támaszkodásból származó erő nemcsak kevesebb, de egyúttal az alsó és felső vízszintes tartókban kevésbbé egyenetlen elosztású lesz. A víznyomás rajzának megfelelően ugyanis, az átlók átvitte erőket nem tekintve, egyedül a keret gerendái révén az ütköző oszlop felső végén levő csomópontra sokkal kevesebb erő jut, mint az alsóra. Az átlók közül a főátló összehasonlíthatlanúl több terhet ad át az ütköző oszlopnak, mint a mellékátló. És így, ha az ütköző oszlopot közép felé emelkedően helyezem el, a fentemlített különbséget kiegyenlítettem. Az écskai felső kapúnál a támaszkodásból származó, és az ütköző sarúk közvetítésével a falazatra egy kapúszárnyról átadott összes erő 74-98 tonna; vagyis a 43'39 tonnányi normális víznyomásnak 172°/o-a. S ebből a felső sarúra 3502 tonna; az alsóra 39-96 tonna esik, vagyis a két erő közel egyenlő. A bégafői III. sz. zsilip kapúinál a főátlónak közép felé emelkedő elhelyezése következtében a felső sarúban fellépő erő már nagyobb az alsónál: 49 5 tonna míg az alsó sarúra csak 39-3 tonna erő jut. A támaszkodásból származó erők összege pedig az 55'85 tonnányi merőleges víznyomásnak 159%-a. Az V. sz. zsilip kapúinál, a melynek vázát a 2-ik rajz láttatj S S) hol a közép felé eső átló a fő, az alsó ütköző sarúra már aránytalanúl nagyobb erő esik, mint a felsőre. E kapúnál a szokásos elrendezéssel a felső ütköző sarúra már aránytalanúl kevés támaszkodásból származó erő esett volna, s azért a felső ütköző, vagy támaszkodó sarút s vele együtt a felső vízszintes főtartót 80 cm-rel a kapú felső éle alá helyeztük; a kapú felső szélén pedig csak gyengébb tartó van. Az V. sz. kapú váza a 2. sz. rajzon látható.