Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - IV. Maurer Gyula: A Béga V. csegézőműveinek vasszerkezete

fcl a keret vízmenti felső oldalán a lemezburkolat által föl lévén függesztve, csupán egyoldalúan sülyedt, s ennek megfelelően a kapú eltorzult, a kapúszárny ütköző oszlopának felső vége vízmentén lefelé kihajolt, s több mint 20 cm-rel elmozdult Ezt az eltorzulást a keret önsúlya okozta. Ez az önsúly mintegy 3400 ~kg. A nyomatéki kar a I tartó magasságának a fele, vagyis 17'5 cm volt, és így az elmozdulást okozó nyomaték 595 Jcgm-méter volt. Ha ugyanezt a kapút, amelynek nyitó rúdja a falazat magasságában van, olyankor akarjuk megnyitni, amikor a víz még nincs teljesen kiegyenlítődve, hanem a felső oldalon a víz még egy czentiméterrel magasabb, vagy pedig ha a kapút oly sebességgel mozgatjuk, hogy előtte 1 cm vízszinduzzadás keletkezik, a kapú síkjára merőleges nyomaték már ekkor is 770 &<jrm-méter vagyis a fentinél sokkal nagyobb. Még sokkal nagyobb a kapúszárnyakra eső nyomaték, ha felső vízben, és mint rendesen szokás, több cm vízszinkülönbségkor nyitjuk meg. Az écskai alsó kapukat alsó oldalukon elhelyezett, közép felé eső szalagvas és közép felé emelkedő Zorée-vassal merítettük. Ennek ellenére ez a nem átlós rendszerű écskai alsó kapú nem alkalmas arra, hogy több cm vízszinkülönbség ellen nyissuk meg, és a zsilip öblítését megelőzően és követően vízfolyásban nyissuk, illetve zárjuk. A fentemlített példa bizonyítja, hogy a kapúkat csavarásnak nem szabad kitenni, hacsak nem alkalmazunk ez erőhatás irányában is tartókat. Az átlós kapúkon vízszinkülönbségkor, vagy vízfolyás ellen való nyitáskor egyetlen alkatrész, vagy egyetlen szögecs sincs csavarásra erőltetve, ятеппуШеп minden erőhatás irányában tartók működnek. Nyitás közben a kapú a vonórúddal és a ket csappal, vagyis összesen 3 ponton megfogott tartószerkezet gyanánt szerepel, a keret minden rúdja és az átlók mindenike mint két ponton megtámasztott tartó működik. Az ily átlós kapúszárnyaknak még akkor sem történik bajuk, lia egyikök pl. a zsilip mosatása közben megszalad és bezáródik úgy, hogy a víz megnövekedett sebességgel s erősebb duzzasztással csak a zsilipnyitás fél szélességén fut át. Ilyenkor a kapú a zsilip küszöbén és a fülkén, vagyis a forgó oszloppal és az alsó vízszintes főtartóval fekszik föl, s mindaddig föl nem billen, míg az összes merőleges víznyomás eredője a közép felé eső átló alá nem esik. Hogy az ilyen átlós kapú mennyit bír el, bizonyítja a bökényi eset, (L. Dr. Benedek: Átlós rendszerű zsilipkapúk Vízügyi Közlemények 1913. évfolyam 4. füzet), ahol az egyik kapúszárny 3—4 méteres vízfolyáskor becsapódott és semmi baja nem történt. Vannak épen ezért, a kik az átlós rendszerű kapúkat nem tekintik többé támaszkodó szerkezetnek, hanem merev, négyszögletes, támaszkodás nélküli szerkezetnek. a mely a kapúszárny két oldala mentén van alátámasztva, minden szárny önálló szerkezet, és egymagában is megáll. Egy ilyen merevített síklap, mivel az átlók elég erősek, föltétlenül megáll mindaddig, míg az összes víznyomás eredője a forgóoszlop, az alsó főtartó, és a közép felé eső átló háromszögén belül van. Ilyen kapút mindenesetre el lehet képzelni és szerkeszteni is. A két kapúszárnyat azonban akkor is mostani elrendezésükben, egymással tompa szöget bezárva kellene elhelyezni. Mert ha a kapúszárny zárt állapotban egy síkba esnék, a felülről jövő hajónak már aránylag kis ütődése is fölbillentené. Azonkivül alacsonyabb hőmérsékleten a szárnyak között rés keletkeznék, mivel a kapú-