Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - IV. Maurer Gyula: A Béga V. csegézőműveinek vasszerkezete

fcl szárnyakat a legnagyobb hőmérsékletre, a legnagyobb szélességükre kellene beállítani. A támaszkapúkat a Bégán rendszerint közepes hőmérsékletre igyekeztünk beállítani, vagyis a csapóoszlop fagerendáit akként gyalultuk meg, hogy közepes hőmérsékleten a kapúszárnyak a küszöbre reá feküdtek, s ugyanakkor a csapó oszlopok egymással végig érintkeztek. Ez esetben nagyobb hőmérsékleten, a mikor a szárnyak szélessége növekszik, a kapú leemelkedik a küszöbről, s itt keskeny rés támad. Kis hőmérsékleten ezzel szemben a kapú rajta fekszik a küszöbön, ellenben az ütköző oszlopok között aljukon támad keskeny rés. Feljebb azonban az ütköző oszlopok a kapú csekély elhajlása következtében már érintkeznek. A kapúk szerelése közben vigyázni kell, hogy a kapúszárnyak szélessége túl rövid ne legyen, mert az átlók nem elég erősek, hogy a víz súlyát az ütköző oszlopok felső végének támaszkodása nélkül viselhessék, s az átlók elgörbülnének, behajolnának mindaddig, míg felül ez a támaszkodás előáll. Sőt ha a rés túlnagy, az átlók esetleg el is törnének. Arra azonban szintén ügyelni kell, hogy a kapúszárny tulszéles ne legyen, mert akkor a küszöb és a kapú közötti rés és vele együtt a vízveszteség lesz nagy. Valami nagyon pontos beállításról itt természetesen szó sem lehet, mert hiszen mi száraz fával dolgozunk, s nem tudjuk, hogy a vízbemerülés után mennyivel fog dagadni, vagy viszont az erő hatása alatt összesajtolódni és kopni. Ha tehát a nem támaszkodó kapúkat különösen a felborulás veszélye miatt szintén szög alatt kellene elhelyezni, a kapúk szélességét nem igen csökkenthetjük, s nagy megtakarítást ez úton nem érünk el. Ezzel szemben azonban az átlókat sokkal erősebbre kellene készíteni, mint támaszkodó kapúk esetén. Ha a kapúkat nem támaszkodó, hanem a négyszög kétoldalán fölfekvő szerkezetnek tekintjük, a két átló közül a közép felé eső átló viseli a nagyobb terhet, s azt kell főátlónak kialakítani. Az átlós támaszkodó kapúknál a két átló közül szerkezeti és takarékossági okokból szintén csak az egyik a főátló. Az átlós kapúknál két rendszer van, aszerint, a mint a középfelé eső, vagy a középfelé emelkedő átló a főátló. Hogy a két rendszer között sztatikailag mi a különbség, arra még alant részletesen visszatérünk. De az előbb említett, támaszkodás nélküli kapúszárnynyal való összehasonlításra csak az az átlós támaszkapú szolgálhat, a melynek főátlója közép felé esik. Egy ilyen átlós támaszkodó kapún a melléktartók és a lemezburkolat az összes víznyomásuak, mint később még részletesebben kifejtjük, közel felét átviszik az oszlopokra, s az alsó és felső vízszintes tartókra. Az átlókra ^az összes víznyomásnak együttvéve szintén fele, külön-külön mintegy 25—25%-a esik. Az emelkedő mellékátló a reá eső 25%-ból a területekből számítva (L. az 1. é>-2-.-.sz. rajzokat) közel 10%-ot ad át a kapúsarkokra és 15°/

0-ot a főátlónak. Eszerint támaszkodó kapúkon a főátlóra az összes víznyomásnak közel 40%-a esik, a melyből az erő 25°/

0-a elosztva, 15% az átlók találkozásánál czentrikusan működik. Ezzel szemben, ha a kapút nem tekintjük támaszkodónak, a főátló az összes erőnek mintegy 85%-at viseli, s ennek igen nagy része a másik átló által középen átadott czentrikus erő. - —