Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - III. Halmi Gyula: A mesterséges biológiai szennyvíztisztítás hazánkban

38 tisztító telepek szoktak lenni, azonban működése is megfelelően sokkal kevésbbé kielégítő. Számszerűen ugyan nem fejezhetjük ki egész pontosan a tisztító hatást ; általánosságban azonban azt mondhatjuk, hogy a csepegtető rendszerű elrendezések a szennyesvizet 80—95%-ig tisztítják meg, a töltőrendszerű elrendezések ellenben csak 70—85%-ig, míg a nálunk leginkább elterjedt típusok alig 50—65°/o-ig. E nem tökéletes elrendezések működését olcsóságukra és eléggé elfogadható tisztító hatásukra való tekintettel annak idején a m. kir. halélettani és szenny esvíztisztitó Jcisérleti állomás is jobb híjján megfelelőnek minősítette és elfogadta ezt a véleményi az Orsz. Közegészségi Tanács is. A mesterséges biológiai szennyesvíztisztító elrendezések létesítésekor szem előtt tartandó irányelveket az Országos Vízépítési Igazgatóság, mikor egyre többféle tipus kezdett elterjedni, szükségesnek tartotta általános ismertetésben egybefoglalni és e czélből 1913. április l-én 1639/1912. sz. a. a házi szennyvizeknek biológiai tisztítóberendezéseiről tájékoztatót közölt. E tájékoztató tömören, világosan összefoglalva ismerteti a mesterséges biológiai szennyesvíztisztító elrendezések föltételeit, a melyeket szabatosan körülírva a következőkben állapít meg : «Az О. V. I./III. szükségesnek tartja, hogy a házi szennyvizeket ne vezessék az élővizekbe. A bevezetést a közismert biológiai szennyvíztisztítással elérhetőnek tartja. Különféle nevek alatt különféle ilyen eljárás ismeretes. Mindegyik azonban két főrészből: az oldó- és szűrő-részből áll. Az oldó (rothasztó) rész egy vagy több medencze, a melybe a szennyvíz majdnem fenékig leérő csövön kerül bele, ebben a szennyvíz feloldódik, vagyis egyenletesen híg folyadékká változik, többé-kevésbbé megrothad és a szerves anyagok egy részétől is megtisztul. Belőle a szenyvíz a közepéig leérő csövön távozik el. A szűrő (oxidáló, baktériumtenyésztő) rész egy vagy több szűrőtest, a melyre az oldó-berendezésben oldott és többé-kevésbbé megrothasztott szennyvizet megfelelő szétosztókészülékek segélyével rávezetik, hogy a szűrőtesteken tenyésző baktériumok, protozoák és légyálczák a bennük levő szerves anyagot megemészszék ós az eközben rothadóképességét elvesztett víz a szükséges levegőmennyiséget magába ismét fölvéhesse. Hogy az ilyen berendezések kielégítő eredményt adjanak, szükséges, hogy az oldómedenczék befogadó képessége legalább akkora űrfogatű legyen, mint amennyi az egynapi szennyvízmennyiség és a szűrőtest térfogata is legalább egynapi szenoyvíz tömegével egyenlő legyen. E-nez általános szabálytól eltér Frister György eljárása, a mely akkor ad kielégítő eredményt, ha legalább két egymásután sorakozó oldó-medenczéjének összesen háromnapi szenn}^vizet befogadó űrfogattal és egy szűrőtestének legalább egyharmadnapi szennyvízzel egyenlő térfogata van. Mindemez eljárások szerint épült elrendezésekre a fentieken kívül még a következőket kell figyelembe venni, illetve kikötni: A szennj^víz mennyisége fenti számításkor állandó lakónkínt és naponkínt lakóházaknál még akkor is legalább 100, kórházaknál legalább 120 literre veendő, ha a valóságban kevesebb lenne. Nvilvános vizeldékkel kapcsolatos árnyékszékek szennyvízmennyisége esetről-esetre a rendelkezésre álló, vagy kipuhatolandó adatok alapján állapítandó meg. Egyéb adat hiányában ilyen esetben fejenkint . . ' onkint 10 liter szennyvíz számítandó.