Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
4. füzet - III. Halmi Gyula: A mesterséges biológiai szennyvíztisztítás hazánkban
37 tekintetben is hibás elrendezéseik további terjesztését bizonyára a háború után is meg fogják kisérelni; ha azonban a netán egészen helytelen elrendezések hatósági megszűntetése válnék szükségessé, ezzel a helytelen irányban fejlődött vállalatok üzeme is kedvezőtlenné lesz. Az ilyen nagyarányú telepek engedély nélkül való építését tehát fölöttébb kívánatos volna már a háború folyamán is kellő hatósági ellenőrzés alá venni, hagy későbbi nagyobb bajoknak elejtiket vehessük. A már létesített telepek terveit legalább utólag el kellene bíráltatni ; esetleg e berendezések működését is szakszerű ellenőrző vizsgálatnak alávetni, hogy a netán szükséges javítások mihamarább végrehajthatók legyenek. A kérdés gyökeres rendezése azonban más szempontból is szükséges. Feltétlenül szükséges ugyanis, hogy a mesterséges biológiai szennyvíztisztítótelepek jövő fejlődését a helyes irányba tereljük, illetve, hogy minden lehetséges módon elősegítsük. A mesterséges biológiai szennyvíztisztítótelepek terveinek hatósági szakértőkkel való felülbírálása nem pusztán formai kérdés, hanem az eddigi tapasztalatok szerint igen eredményes és fontos dolog is. Ilyen telepek létesítésével foglalkozó vállalataink e részletes tárgyalások és megbeszélések során sok egészséges ösztönzést kaptak, s ez iparunk fejlődőképességének élénk bizonysága, hogy az útbaigazításokat megszívlelve, dicséretes igyekezettel törekedett eleinte gyengébb elrendezéseit fejleszteni úgy, hogy ma már elmondhatjuk, hogy nem egy érdekes és jónak bizonyúlt újítás származott ez iparból. így pl. az ülepítők szerkesztésében, a szűrőágyak szellőzésében, a fertőtlenítőszeradagolók szerkesztésében stb. sok újítást dolgoztak ki a hazai vállalatok. A tervek és elrendezések felülbírálata és ellenőrzése, valamint a fejlődés irányítása annál inkább is szükséges volna, mert az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a mesterséges biológiai szennyes víztisztítótelepek építésének ügye hazánkban meglehetősen egyoldalúan fejlődik. Feltűnő ugyanis, hogy eddigelé túlnyomó többségben töltőrendszerű, szakaszos működésű mesterséges biológiai szennyvíztisztítóelrendezések épültek, ellenben a csepegtetőrendszerű, folytonos működésűek építését meglehetősen elhanyagolták. Tudomásunk szerint eddigelé csak Miskolczon, továbbá Siófokon, Kaposvárit és Tőketerebesen épült ilyen elrendezés, tervben van továbbá a városi szennyvizek megtisztítására negyobbarányú csepegtetőrendszerű berendezés létesítése Sátoraljaújhelyit. Pedig a tapasztalatok szerint a töltőrendszerű tisztítóágyak működése nem oly tökéletes, mint a csepegtető rendszerűeké. Kezelésük, szakszerű felügyeletük, karbantartásuk igen nehézkes, körűiményes ; szemben a csepegtető rendszerű berendezések csaknem teljesen automatikus, könnyeben kezelhető működésével. Ez azonban elvégre csak szerkezet kérdése. Már sokkal nagyobb baj, hogy a töltő rendszerű tisztítóelrendezéseket egyre általánosabbá váló szokás szerint, nem építik ki eredeti, teljes alakjuk, illetve legjobbnak bizonyult méretezésük szerint, hanem, amint már előbb is megemlítettük, külön homokfogó, ülepítő és oldómedenczék helyett legtöbbször egyesített nagy ülepítő-oldómedenczéket építenek, a melyekben a szennyvíz a szükséges időnél jóval hosszabb időn át tartózkodik úgy, hogy rothadásnak indúlhat és azután ez a félig-meddig kirothadt szennyes víz a szükséges méretnek alig egyhatodára készült baktériumágyra, vagy salakszűrőtestre kerül, a melyet fertőtlenítőaknák követnek. Ez az elrendezés-tipus bizonyára jóval olcsóbb, mint a teljesen kiépített