Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - III. Halmi Gyula: A mesterséges biológiai szennyvíztisztítás hazánkban

36 menti, hogy a hadviselés érdekében szükséges létesítményeket csakis szabályszerű engedély után építhessék föl. Erre a rendeletre támaszkodva a katonai hatóságok a legtöbb esetben a nagyszabású szennyvíztisztító-telepek építésének engedélyezését az arra illetékes hatóságoktól nem kérelmezték és a létesített tisztítóberendezések elkészültét és működésbe helyezését sem hozták a hatóságok tudomására. Igaz, hogy a katonaság sokszor kényszerhelyzetben volt; igen gyorsan kellett intézkednie, s hosszas tárgyalásokra idő nem volt, stb. Ez a gyakorlat azonban mégis káros hatással is lehet. Az eddig kiépített szennyesvíztisztítótelepek között ugyanis igen sok van, a melyek állandó jellegűek és a háború után is fönnmaradnak. Ha tehát e telepek egynémelyike helytelen elvek szerint, vagy rosszúl épült, háború után sorba megindítandó utólagos engedélyező eljárás során nem egy esetben módosítások, gyökeres átépítések szükségesek, sőt az is megeshetik, hogy a létesítmény teljes lebontása és újjáépítése válik szükségessé. Minthogy a legtöbb telepet nem ismerjük, működésükről szakszerű bírálatot nem mondhatunk. Valószínű azonban, hogy kellő szakszerű ellenőrzés és felülbírálat híjján a háború alatt létesült mesterséges biológiai szennyesvíztisztítótelepek terén aligha fejlődhetett ki egészséges irányzat. Tapasztalásunk szerint az előzetesen vagy utólag ellenőrzött, illetőleg elbírált elrendezések esetében, mind a tervezéskor és kivitelkor sok tévedés és helytelenség történt vagy lett volna kiküszöbölhető. Épültek sokszorosan túlméretezett, szükségtelenül nagy elrendezések ; viszont másutt a szükségesnél kisebbek, a melyek ennek következtében nem működnek megfelelően. Mesterséges biológiai szennyvíztisztító elrendezés helyett építettek egy-két helyütt Emscher-kútszerű elrendezést, a melyet mechánikai szennyvíztisztításnál egyébnek alig mondhatunk, mert hiszen a szennyesvízben oldott szennyező anyagokat csak igen kis részben távolítja el. Talán nem egészen véletlen, hogy azokban a fogolytáborokban, a hol igen rossz elrendezések épültek, 15—20.000 fogoly közül járványos betegségben sok ezren pusztúltak el; míg pl. az esztergomi fogolytáborban, a melyben igen jó az elrendezés és a hol közel 6Э.О.О foglyot tartanak, járványok következtében alig 750—800 haláleset történt. Előfordúlt nem egy helyütt az is, hogy szabátyszerű biológiai tisztító elrendezés helyett csupán fertőtlenítő elrendezést építettek, illetve a konyhai mosogatóvízek, fürdő- és mosogatókonyha-szenny vizek fertőtlenítésére épített elrendezéséket akarták a táborok megfigyelők, stb. ürülékszennyvízeinek tisztítására, illetőleg fertőtlenítésére is felhasználni, a mi pedig teljes technikai lehetetlenség, mert durva hordalékokat tartalmazó szennyvizet nem lehet sikeresen fertőtleníteni, csakis üledéktől mentes szennyvízeket ; (még akkor sem, ha a fertőtlenítés után az iszapot igyekezünk a szennyvíztől elkülöníteni és elföldelni) azonfelül, ha a fertőtlenítés ilyen esetekben esetleg sikeres volna is, ez a víz szennyezettségét, utólagos rothadóképességét nem szűnteti meg és mihelyt a fertőtlenítőszer hatása megszűnt, a szennyvíz rothadni kezd. A mesterséges biológiai szennyesvíztisztítóelrendezések méretezésében, kezelésében, tisztogatásában, az iszapkérdésben és különösen a fertőtlenítés dolgában igen sok zavar és homályosság mutatkozik. E kérdésekben a háború folyamán engedély nélküli szennyvíztisztító telepek létesítésekor a nem szakértő katonai hatóságok kizárólag az építő vállalkozók terveire voltak utalva, a kik csak néha-néha kérték ki a hatósági szakértők útbaigazítását. Az ilyen telepek tervezésével és építésével foglalkozó műszaki vállalatok esetleg már elvi