Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - III. Halmi Gyula: A mesterséges biológiai szennyvíztisztítás hazánkban

35 séges biológiai tisztítótelep létesült az országban, amelyekről egyelőre még nincsen tudomásunk. Hogy a katonai kincstár e tisztítótelepek létesítését minden katonai építménynél rendszeresen keresztül viszi, az bizonyára igen örvendetes jelenség; s megállapíthatjuk, hogy a háború nélkül a mesterséges biológiai szennyesvíztisztítás még hosszú idő múlva sem vett volna hazánkban akkora lendületet, mint a minőt a háborúban. E telepek ilyen tömeges építése más tekintetben is határozottan igen kedvezőnek bizonyult. Bizonyára nem kis részben ennek a körülménynek tudhatjuk be ugyanis, hogy a nagy táborokban és megfigyelőkben a pusztító járványokat a háború folyamán sikerült olyan eredményesen megfékeznünk s hogy a hosszan elhúzódó háború ellenére is a járványok nem terjedtek el országszerte nagyobb mértékben. A katonai kincstár e létesítményekhez dicséretes módon túlnyomórészben a magyar tervezőket, szerkesztőmérnököket és vállalkozókat alkalmazta, a mi szükségszerűen azt eredményezte, hogy a mesterséges biológiai szennyesvíztisztítóberendezések építésével foglalkozó iparunk a háború folyamán erősen föllendült és kifejlődött, a mi a jövőre is igen biztató. Közegészségügyünk jövő fejlődésére is kedvező körülmény, hogy a mesterséges biológiai szennyesvíztisztítás erős lendületet vett és a háború alatt létesült nagyszabású tisztítóberendezések legtöbbje a háború után is meg fog maradni. Amennyire örvendetes azonban maga az a tény, hogy a mesterséges biológiai szennyesvíztisztítás a háború folyamán ilyen élénk fejlődésnek indult hazánkban, annyira aggasztó viszont az a mód, a hogyan ezek az elrendezések létesültek. Tudvalévő, hogy a szennyesvíztisztítótelepek létesítését olyan vízimunkálatnak kell tekintenünk, a melynek megvalósítása a vízjogi törvény 161. és a következő szakaszai értelmében csak szabályszerű vízhasználatengedéJyező eljárás, illetve az ennek során szerzett engedély alapján történhetik. A háborút megelőző időben a házi és ipari szennyvizek tisztítása czéljából létesített mindenfajta szennyesvíztisztítóberendezés építése vagy kibővítése mindenkor csakis a törvényben szabályozott engedélyező eljárás alapján történt, még olyan esetekben is, a mikor egészen kicsiny, alig 5—10 lakó szennyesvizeit megtisztítani hivatott elrendezések engedélyezéséről volt szó. Az engedélyező eljárás során a létesítmény terveit a reá hivatott hatósági szakértők elbírálhatták és a helyszíni tárgyalások során e szakértőknek módjuk és alkalmuk volt,, hogy észrevételeiket a legcsekélyebb részletkérdésekben is megtehessék. Ez a teljesen törvényszerű és helyes eljárás egyfelől lehetővé tette, hogy a törvényes követelményeket minden egyes szennyesvíztisztító elrendezés létesítésekor megtartsák, másrészt pedig megakadályozta, hogy elvi szempontból helytelen, meg nem felelő elrendezések épülhessenek, viszont a célszerű, jó tisztító elrendezések létesülését és fejlesztésüket, javításukat is elősegítette. Ezzel szemben a háború folyamán épült mesterséges biológiai szennyesvíztisztítótelepek legtöbbje szabályszerű engedély nélkül létesült. A telepek terveit a hatósági szakértők nem bírálhatták el; az esetleges hibákat nem küszöbölhették ki. Ennek a sajátszerű gyakorlatnak a magyarázata az, hogy a katonai hatóságok a belügyminiszternek a háború kitörésekor a kivételes intézkedések tárgyában kiadott egyik rendeletére hivatkoznak, a mely rendelet a katonai hatóságikat föl3*