Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - II. Péch Béla: A kulturmérnökök vízmosáskötő munkái

28 zásból készültek. Magasságuk 20—50 cm volt. Rendesen' minden 20 m magasságban készült egy-egy ilyen hosszanti fonás. Magassabb lejtőkön 10—20 is készült ilyformán egymás fölött. Karózásuk átlag Va méter sűrűséggel készült Ha az ily hosszanti fonás vesszői megeredtek, kizöldeltek, az igen jó eredményt adott. Ezt azonban-ritkábban sikerült a száraz szakadéki oldalakon elérni, mint a vízmosás fenekében, tehát általában nedvesebb helyen. 5. rajz. Hosszanti fonások. Mindezekről Zajzov Gézának az udvarhelymegyei vízmosáskötő munkákról szóló külön czikke bővebb tájékoztatást nyújt. A hatósági tárgyalások számára csakis a legszükségesebb műszaki adatokat állították össze. Kataszteri vagy tagosítási térképek, sokszor csak az 1 : 25000 mértékű katonai térképek másolatai szolgáltak helyszínrajzul. Legtöbb esetben egy-két mérés alapján, egyszerűbb helyzetek közt becslés alapján állapították meg a költségvetés számára a gátak méretét és számát és minőségük szerint költségüket is. í. rajz. Kettős rőzsegát. Keresztmetszet, felülnézet, hosszanti metszet. vizmosáskötés. A hol nem sikerült, ott természetesen az fly fenékgát igen korlátolt ideig állhat meg állandó gondos fentartó munka nélkül. A vízmosások többé-kevésbbé űieredek szakadékos oldalait ott, a hol reá elegendő fedezet voit, vízszintes vonalakban, u. n. hosszanti fonásokkal látták el. Egyetlen rendeltetésük csak az volt, hogy a felszaggatott lejtőt addig megóvják további szakadástól, míg a beléültetett csemeték jól gyökeret nem vernek s a megkötés szerepét át nem vehette. Ehez képest kizáróan csakis vesszővel befont karó-