Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - II. Péch Béla: A kulturmérnökök vízmosáskötő munkái

ból készítettek gátakat. Nagyobb művekül, nagyobb anyagi eszközökkel törzsek vagy gerendák összeróvásával szekrénygátak készültek. A legtöbb gát (34.409 db) rőzséből készült. A körülmények szerint egyszereä vagy kettős rőzsegátakat létesítettek. A hol csak lehetett igyekeztek 2. rajz. Szekrénygát. 3. rajz. Yízmosáskötö rözsegátak. Keresztmetszet felülnézet ós hosszanti motszet. kővel telehányják. A viszonyok különbözősége szerint vagy egyszerű vagy kettős rőzsegátakat készítettek. A rőzseművek lekötésére ott. a hol pénz állott rendelkezésre, leginkább drótot használtak. Szűkebb viszonyok közt gúzs szolgált e ezélra. Ott, a hol az ily rőzsegát gyökeret vert, kizöldelt, ez volt a legjobb és legtartósabb karóit, czölöpözését keményfából, rőzsefonásait pedig kiliajtásra alkalmas fűzfa vesszőből készíteni. Ott, a hol kavics vagy kő is volt kapható, sok helyen a rőzsekolbászokat azzal töltötték meg, a mi az egész műnek nagyobb súlyt, állékonyságot biztosított. Ily helyeken az utófeneket is igyekeztek némi kőmunkával a kimosás ellen biztosítani. Ily esetekben sokszor u. n. jászolgátakat készítettek. Ezek úgy készülnek, hogy két párhuzamos sorban levert erősebb karókat veszszővel befonnak és az így nyert közt kavicscsal vag.\