Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
1. füzet - II. Péch Béla: A kulturmérnökök vízmosáskötő munkái
26 erdészet adta. A fűzfavesszőket rendszerint a község fűzfaállományáról vették. Utóbbi időkben egyes vidékeken maga a megkötést végező érdekeltség létesített külön csemetekerteket. A fásítások nem mindenhol sikerültek. A megkötött területeken a legeltetést törvényesen eltiltották. De ez oly vidékeken. a hol még a három nyomásos gazdálkodás járja, sok helyen csak irott rendelkezés maradt. Néhol ezért a megkötött helyeket tövisdrótos kerítéssel zárták el. Az elkészült munkálatok fentartása nem minden vidéken volt megfelelő. Fenékgátak a legkülönbözőbb alakban készültek. A betonból és kőből válók, a hol csak lehetett, kör alaprajzzal és közepe felé alacsonyodó koronával létesültek. Különösen nagyobb méretű és szilárd anyagból készült gátáknál az oldalkötéseket oly magasságig emelték fel, hogy a legnagyobb árvíz se hághassa meg. A gátak magassága az 1—2 métert csak kivételesen haladta meg. A hol a körülmények megengedték, igyekeztek a gátak helyének és magasságának olyan megállapítására, hogy az alsó gát koronája védje a közvetetten felső szomszéd gát lábát a kimosástól. Ez természetesen a talaj minősége és az átfutó víz mennyisége szerint más és más esésmérséklést szükségelt. A fenékgátak betonból, kőből, fából és rozséból készültek. Betonfenékgátakat csak Udvarhelymegyében létesítettek (17 db). A legtöbb kőgát (1738 db) Nógrádmegyében készült. Csak kivételesen vakolatba rakott, vagy vakolattal kihézagolt, rendszerint pedig száraz kőfalazással. Különösen kedvező esetekben egyes helyeken az utófenékbe mélyedéseket létesítettek, hogy vízpárna keletkezzék. A száraz kőfal a legalkalmasabb anyag a fenékgátakhoz. Legolcsóbban, tanulatlan helyi munkásokkal is előállítható, még igen kevés gondozással úgyszólván örökös. Azonban csak ott létesíthetők gazdaságosan, a hol a helyszínén megvan a reá alkalmas kőanyag. Különösen gondot kellett fordítani az utófenék végének biztosítására. Ezt egyes esetekben a mélységbe benyúló «fogak» építésével, máskor egy sor karó leverésével érték el. Fából leginkább Trencsénroegyében (315 db) ós Udvarhelymegyében (119 db) készítettek fenékgátakat. Elkészítésük módja a legkülönfélébb volt. Sokszor nem állottak egyébből mint sorban egymás mellé vert karózásból, melynek felső vége a folyás közepe felé alacsonyabb, a partok felé magasabb volt. A hol többet szánhattak reá, ott az ily karózást foglalógerendákkal megerősítették. Máshol merőlegesen levert czölöppárok közé vízszintesen berakott fatörzsekből, gerendák1. rajz. Szárazon rakott kögátak.