Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására
278 Ugyanez a nyomaték egy 10 m hosszú betoncsőnél a 38. sz. ábra szerinti alátámasztással, (de egyenletes terhelést tételezve fel) : M = p _ ii-oo m X 1-8 t/m 3 о = 19-8 1 = 10-00 m Ю'ОО 3 M = 19-8 . -— ъ = 247 tonnameter. о Ugyanennyi ^ de ellenkező irányú a nyomaték a 39. sz. ábra szerinti alátámasztásnál is. Vagyis közelítőleg ugyanaz a zsilipkeresztmetszet, a melyik az Erdős-fele számító mód szerint kiadódik, elég erős akkor is, ha a zsilipet 10 m hosszú darabokból éjpűjük és az egyes darabokat a 38. és 39. sz. rajz szerinti módon alátámasztottnak számítjuk, illetve tétélezzük fel és ennek megfelelően alul is, felül is ellátjuk vasbetétekkel. Itt megjegyezzük, hogy a nyomaték számításakor 10 m-es daraboknál 1 = 10-00 m helyett egészen nyugodtan vehetünk fel 1 = 9'00 m-t, vagy jobb talajnál 1 = 8-00 m-t is, mert nem valószínű, hogy a talaj a tartót egészen a végén egy élben támaszsza alá. Ilyen módon számítva körülbelül a 13 m hosszú darabokra jönne ki olyan nyomaték, mint az Erdős-féle számító mód esetén. Az egy darabból épített, hosszú monolit-csöveknél tulajdonképen szizifuszi feladattal küzködünk. Ezt a feladatot sok küzködéssel igyekeztek régebben a csegék és egyéb műépítmények esetén is megoldani, de végre is belátták, hogy ily megoldás nem biztos, s még rendkívül költséges is. Ezért áttértek a részekben való építésre és a monolitos építő módot csak ott alkalmazzák, a hol reá valami különleges ok van (pl. a Hohenzollern-csatorna zsilipéinél, a miről alább szólunk.) 5. Szükséges-e a darabokból épített csőzsilipeket alapozni? Az előzőkben a szádfalat és a czölöprácsot, mint az alámosás elleni védelem legfontosabb eszközeit tárgyaltuk. Ennek kapcsán rögtön felmerül az a kérdés: ha a csőzsilipeket úgyis rövidebb darabokból építjük, a mélyek már nem repednek meg és így az alámosás veszedelme már úgy sem fenyeget, mi szükség van egyáltalában a szádfalra és a czölöprácsra vagy egyéb alapozásra. Mielőtt ezt a kérdést elemeznék, világítsuk meg előbb egy szélsőséges példával. Tegyük fel, hogy a csőzsilipünk nagyon hosszú, pl. 120 m-es és 12, egyenkint 10 m hosszú és olyan erős keresztmetszetű darabból áll, hogy az egyes darabok megrepedésétől nem kell tartani. Tegyük fel azt is, hogy a csőzsilip nem fekszik mélyen, az építéskor nem igen volt forrásozás és így nem valószínű, hogy a hézagoknál a csatlakozó darabok (csővégek) egymáshoz képest néhány millimétert túlhaladó mértékben eltolódjanak. Tegyük fel azt is, hogy a hosszú csőzsilipben egy-két közbenső tolózár is van, a melyekkel az árvíz nagy nyomását meg lehet osztani úgy, hogy az egyes szakaszokra 2—3 m-nél nagyobb nyomások nem hatnak. Ilyen csekély eltolódások és mérsékelt víznyomás esetén a hézagok tömítését (a miről alább még részletesebben szólunk) egészen megbízhatóan, teljesen vízzáróan készíthetjük el. Mind e feltevésekkel a csőzsilipünk nem lesz más,,
