Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására

225 mint vízvezetéki cső, a melyet akár vas-, akár vasbetoncsövekből állíthatnánk össze és minden alapozás nélkül fektethetünk le a kiásott alapárok fenekére. De mi történik, ha a fentebbi kedvező feltevéseink a valóságban csak részben is nem következnek be? Pl. az altalaj rosszabb és egyenetlenebb, a csövégek egymáshoz képest nem milliméterekkel, hanem czentiméterekkel tolódnak el, a hézagok tömítései elszakadnak, vagy pedig' a csődarabok valami előre nem látott ok (pl. kiviteli hiba következtében) mégis megrepednek ? Vízvezetéki csövek, akvaduktok esetén az ilyen repedés és a víz kiömlése rendszerint alig okoz számbavehető bajt. A hibát észreveszik és kijavítják. Ellenben csőzsilipek esetén egy ilyen kisebb sérülés is már alámosást, a töltés beszakadását, nagy vidék elöntését és sok millióra menő kárt vonhat maga után. A hol ilyen nagy veszedelem nem fenyeget, pl. csak kisebb, izolált öblözetről van szó, ott — ha az altalaj nem rossz — az alámosásra való tekintettel elég hosszúra vett csövet minden alapozás nélkül is le lehet fektetni. De még ilyen esetben is érdemes megfontolni, hogy mi olcsóbb : rövidebb (pl. csak 40 m hosszú) biztosan alapozott, vagy pedig hosszú (pl. 80 m-es) alapozás nélküli csövet építeni. Azonban mennél nagyobb értékeket véd a töltés, mennél nagyobb károk következhetnének be zsilipkatasztrófa esetén, annál nagyobb biztossággal kell a csőzsilipet tervezni. Vagyis a csőzsilipek esetén is olyan forma kategóriákat (I., II., III. osztályú zsilipek) lehet esetleg megállapítani, mint pl. a vasutak biztosító berendezései tekintetében, a hol a fővonalakon sokkal nagyobb biztosságot követelnek, mint másodrendű vonalakon. Most már — nem javaslatképen, hanem csupán példa kedvéért — állítsunk össze néhány biztossági fokozatot a csőzsilipekre: I. fokozat: szekrények segélyével vízálló és teherbíró rétegekre alapozott zsilipek ; II. fokozat: mély szádfalak között, mély czölöprácsra alapozott zsilipek; III. fokozat : kisebb szádfalak közt rövid czölöprácsra vagy czölöprács nélkül egyszerűen az altalajra épített zsilipek (vagyis nagyjában a mai nap szokásos építőmód) ; IV. fokozat: minden alapozás nélkül lefektetett csövek. Megjegyzés : mind a négy fokozatban a csövek egyes darabokból vannak építve (az egyes darabok hosszúsága annál nagyobb lehet, mennél biztosabb az alapozás). Ez összeállítás nem akar konkrét osztályozás lenni, hanem csak példa arra, hogy a mint a szükséges biztosság is a töltéssel védett értékek szerint tág határok között mozog, úgy megfelelő tág fokozatunk vau az építő módokban is, hogy a megkívánt kisebb vagy nagyobb biztosságot a zsilipek építésekor elérjük. A fentiekhez még megjegyzendő, hogy mennél biztosabban alapozzuk a csőzsilipet, annál rövidebbre lehet venni és így lehetséges, hogy adott esetben elégséges volna IV. fokozat szerinti hosszabb zsilipet építeni, de alig költségesebb, ha pl. a II. fokozat szerinti rövidebb zsilipet építünk, és így természetesen ezt a megoldást fogjuk választani. Ezekben már meg is féleltünk arra a felvetett kérdésre, hogy szükséges-e a darabokból épített csözsilipeket alapozni? Az eredmény az, hogy a kevésbbé fontos zsilipek csöveit minden alapozás nélkül is le lehet fektetni, de mennél nagyobb biz-