Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - I. Halmi Gyula: A burgonyakeményitőgyári szennyvizek, ártalmasságuk és tisztíthatóságuk

21 eltartás után sem mutatkozott többé. A salak- és homokszűrés együttes alkalmazása után a szennyvizek oxidál hatósága 82'5%-kal csökkent, míg a szerves nitrogéntartalom csökkenése 92 3%-ra rúgott. Zahn ezután az utólagos homokszűrés hatását a kettős töltőtesten kezelt és tisztított szennyvizekkel is megvizsgálta. Az itt elért eredmények az előzőkkel mindenben megegyezők. További vizsgálataiban a homok helyett az utólagos szűrésre 1 —3 mm szemnagyságú finom salakot használt, s az elért eredmények ugyan ekkor is elég kedvezők voltak, azonban a szennyvizek leglényegesebb alkotórészeinél még sem voltak oly jók. mint a homokszűrés esetében. Az utólagos salakszűréskor a tisztított szennyvizek rothadóképessége nem mindig szűnt meg, míg az utólagos homokszűréskor minden esetben eltűnt a rothadóképesség. Annak kiderítése czéljából, hogy a szennyvizek savanyúsága a töltőtestekben biológiai úton való tisztításra mennyiben gyakorolt, hedvezőtlen hatást: Zalin olyan szennyvizeket is alávetett a salaktöltőtesteken való tisztításnak, melyeket előzetesen szódával közömbösített. Egy másik kísérletkor a töltőtest salakanyagához 10% márványt is kevert s ezzel párhuzamosan másik, márvány nélküli töltőtesten is megszűrte a szennyvizet. Mindemç kísérletek alkalmával az elért eredmények mind a szennyvizek külső sajátságait, mind az elért tisztulást és az utólagos rothadóképességet illetve, szinte teljesen ugyanazok voltak, mint az előbbi esetekben. Megvizsgálta még Zahn azt is, vájjon nem kedvezőbb-e, lia a helyett, hogy a szennyvizeket a biológiai tisztítást megelőzően ülepítjük, inkább előzetes közömbösítés alkalmazásával kirothasztjuk ? A kísérletek azonban arra az eredményre vezettek, hogy ez az eljárás nem ajánlatos, mivel az így elért eredmények sokkal kedvezőtlenebbek, mintha a töltőtestekre közvetetleniil a savanyú szennyvizeket bocsátotta rá. A töltőtestek vizsgálatakor minden töltőtestben a salétromsav ki volt mutatható, ellenben a nitritek hiányzottak, s a salétromsav (illetőleg a nitrátok) mennyisége annál nagyobb volt, mennél finomabb szemcséjű anyagból állt a töltőtest. Zahn kís/rleteiből kiderül, hogy a biológiai eljárás bizonytfs módosításokkal, a keményítőgyári szennyvizek tisztítására szintén alkalmas. A keményítőgyári szennyvizek tisztítása terén eddig elért gyakorlati eredmények tanulmányozása alapján hazánkban a burgonyakeményítőgyári szennyvizek tisztítására általában más eljárást honosítottak meg. Az eljárás veleje az, hogy a burgonyamosóvizeket ülepítéssel kell megtisztítani, míg a káros gyümölcsvizeket stb. raktártavakban az egész üzemidő alatt összegyűjtve, tavaszszal, teljes kirothadásuk után lebocsátani. Ez a megoldásmód kétségkívül igen kedvező a keményítőgyárakra, mert a rétöntöző- vagy mesterséges biológiai eljárásnál kétségkívül jóval olcsóbb. Az eljárás kivitelének módozatait az Orsz. Vízépítési Igazgatóság 1912 deczember 31-ikén kiadott tájékoztatója a következőkben ismerteti: Kis (naponkint 2 waggon, azaz 200 q burgonyát feldolgozó) gyárak az üzemhez wiggononkint 1-5, tehát 2 waggon után 3 0 másodperczliter vizet szükségeinek az egész üzemidő alatt. A gyárak nagyságával a vízszükséglet aránya is növekszik. így a nálunk szokásos nagyságú, naponkint 20 waggon (2000 q) munka-