Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására
201. egyféle munkával foglalkozik és abban még a közepes tehetség is mester lehet. Ezek közül válogatják azután ki vezetőkül a legtehetségesebbeket, a kik nemcsak különleges ismereteikkel,, hanem nagy áttekintésükkel és szervező tehetségükkel is kitűnnek. Hogy hazánkban a munkamegosztás és vele kapcsolatban a felelősségmegosztás még csak kevéssé van kifejlődve, jól tudjuk. Ismertek ennek az okai is. Ezekre az okokra vezethető azután vissza végeredményben pl. az is, hogy néhány embert nem tekintve, a szádfalverés terén sincsenek szakerőink. De szerencsére, a magyar munkásaink, köztük elsősorban az alföldiek, annyira értelmesek, hogy egy kis gonddal és utánjárással még nálunk is lehet olyan ácsmestert és segédszemélyzetet találni, a kik — ha mindjárt némi kísérletezés és próbálgatás után is — a szádfalverést elég jól meg tudják csinálni, ha jó verőgépük van. A szádfalverésre csakis egyféle gép : a súlyos, 1—3 tonna nehéz gőzkalapács 1 használható. És ezzel ellentétben, hazánkban a szádfalakat legtöbbnyire nem gőzkalapácscsal verik le, hiszen ujjainkon könnyen elszámolhatjuk, hány gőzkalapácsos verőgép van az egész országban. Hazánkban a szádfalverésre általában még mindig a kézi istrángos verőt, vagy pedig a lánczos gőzverőt használják. A verőkos súlya rendesen alig haladja túl a 250—300 %-ot. Pedig a könnyű kos első sorban is a czölöpöt roncsolja, szétveri, de a kos munkájának aránylag csak kis része használódik a behatolásra. Nehéz kos esetén épen megfordítva van. Hogy ezen a téren hazánkban még milyen balhit uralkodik, arra jellemző példa volt néhány évvel ezelőtt egy nagyépítésünk, a hol a 25 cm vastag szádfalak rosszaságának az okát abban vélték megtalálni, hogy nagyon nehéz (500 kg-os) kossal verték és ezért áttértek még könnyebb, 250 kg-os kossal való verésre. Persze a szádfal meg rosszabul ment, mert hiszen a szádfal méreteinek és az altalajnak 5—8-szor olyan nehéz, t. i. 1500—2000 %-os kos felelt volna meg. A kos súlyát gyakran még mindig a szakkönyvekben található szabályok alapján igyekeznek megválasztani, a mely szabályok szerint a kos súlya bizonyos hányadrésze legyen a czölöp súlyának. Ezek a szabályok jók voltak akkor, a mikor a czölöpöket kézzel verték, a hol a kos esésmagasságát nem lehet változtatni, hanem mindig ugyanaz marad (1-20 m körül). Azonban gőzkalapácsok esetén, a hol az esésmagasságot tetszés szerint változtatjuk 2, ezek a régi szabályok már teljesen tárgytalanok, mert egyszerűen úgy segítünk magunkon, hogy a könnyű czölöpöt csekély, a nehezebb czölöpöt pedig nagyobb esésmagassággal verjük. Sőt a nagyon könnyű (rövid) czölöpöket úgyszólván 0 esési magassággal verhetjük, vagyis elég a kost ráereszteni a czölöpre és az a kos súlya alatt is már meglehetősen behatol. így pl. jelenleg a ráczkevei elzárásnál verés alatt álló vasszádpallók (ott a hol a talaj iszapos-homokos volt), a mint a 2 4 tonnás kost rájuk eresztették, minden verés nélkül is (tisztán a kos súlya alatt) szép lassan 3 m-nyire nyomultak be a földbe. A fentiekből és egyéb megfontolásokból az következik, hogy gözveréskor (göz1 A gőzkalapács dugattyúja áll és a gőzhenger mozog le ós fel. 2 Ujabban már olyan gőzkalapácsokat is szerkesztenek, a hol az esésmagasságot 5 cm-től 2 m-ig tetszés szerint lehet változtatni.
