Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására

192. víz. A gyakorlatban nem ritka az az esel sem, hogy a szádfal maga jól zár, de ülepedés következtében a beton elvált a szádfaltól és a kettő közt egy kis rés támadt. Nagyobb nyomáskor ilyen vékony kis elváláson (résen) keresztül is már jelentékeny források szoktak építés közben is az alap alól feltörni. E két leggyakoribb tipusos eseten kivül persze az alámosásnak még igen sok változata képzelhető, illetőleg fordult már elő a gyakorlatban. A csőzsilipek hossza rendszerint elég nagy arra, hogy ha a cső nem reped meg, alatta erősebb szivárgás és kimosás ne keletkezhessék. Ugyan vannak esetek, a hol olyan rossz az altalaj, hogy 60—80 m széles töltésalapok alatt is erősen szivárog a víz. Például a czibakházi alsó holtmeder áttöltésénél a töltés alapja 88 m széles és mégis erős fenékszivárgás mutatkozott. De az ilyen rossz altalajra rendszerint nem szoktak zsilipet építeni és így általánosságban áll az: a meg nem repedt csőzsilip biztossága megfelelő, de a megrepedt zsilip mindig ki van téve az alámosás veszedelmének. Ezekből az következik, hogy zsilipeink biztosságának kérdését megoldottuk, ha megtaláltuk a módját, miként lehet a csövek megrepedésének elejét venni. Fentiek kiegészítéseképen még megjegyzendő, hogy a repedések veszélyessége nemcsak a támadt rések nagyságától, hanem első sorban is az altalaj minőségétől függ. Szilárd, vízben nem oldódó agyagtalajon

1 álló műépítmények repedései rendszerint nem veszedelmesek, úgyszintén kavicstalajon álló alapok repedései is aránylag csak kevéssé. A kavicson át ugyan jelentékeny mennyiségű víz szivároghat át, de ez a kavics- és a durva homokszemek közül csak a rendszerint csekély tömegű finomabb homokszemeket bírja kimosni és így az alap alatt bekövetkező szivárgás nagyobb bajt nem szokott okozni. A legrosszabb altalaj az iszapos, finom homok, az úgynevezett folyós homok. Mivel alföldünkön a belvízzsilipek nagyobbára ilyen altalajra épülnek fel, reánk nézve ez a talajnem a legfontosabb. Ha sikerül folyós homokon teljes biztossággal építeni zsilipeinket, akkor a durvább homokból, kavicsból vagy agyagból álló talajokon annál könnyebben érhetjük el a nagyobb biztosságot. Épen ezekre való tekintettel az alábbiakban kizárólag a folyós homoktalajban építendő csőzsilipekkel kívánok csak foglalkozni. A folyós homok aránylag sokkal kevésbbé bocsátja át a vizet, mint a tiszta homok vagy a kavics. Aránylag mérsékelt szivattyúzással lehet szárazon tartani az építőgödröket. így pl. egy-egy csőzsilip építőgödrét rendszerint 1—2 közepes (8 vagy 9"-es) szivattyúval szárazon tarthatjuk. Épen a nyilt szivattyúzásnak ez az aránylag mérsékelt költsége eredményezte, hogy Alföldünkön az az építőrendszer fejlődött ki, hogy az alapokat nagyobbára szárazon döngölt betonból állítják elő. A talajvíz-sülyesztéssel, vízalatti betonozással vagy légnyomásos munkával összekötött alapozó módokat csőzsilipek építéséhez nálunk nem alkalmazzák. A folyós homoknak van azonban egy tulajdonsága, mely az aránylag olcsó száraz alapozást sok esetben veszedelmessé teszi : t. i. a forrásozásra való hajlandóság. Míg a tiszta homokból vagy a kavicsból álló, szivattyúzott altalajok többé1 Ilyen pl. a budapesti kék agyag. így a soroksári Dunaág felső torkolati müépltményei alapgödréből néhány évvel ezelőtt vett és azóta állandóan vízben tartott agyagrögök még ma is teljesen sziláriak.