Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - I. Kolossváry Ödön: A Balaton rendezéséről

179. Az 1880-as évek után a Balaton menti viszonyok jelentékenyen megváltoztak, miután nemcsak Siófok, Füred és Keszthely, mint régibb idők óta fölkeresett fürdőhelyek látogatottsága élénkült meg, hanem a tó mindkét partján egész sorozata keletkezett a nyaralótelepeknek, sajnos anélkül azonban, hogy a siófoki és balatonföldvári fürdő r.-társaságok telepét kivéve, a többi telepek létesítői vagy a betelepedők a Balaton vízállásainak változása iránt érdeklődtek volna. Az által, hogy az ország közönsége kezdte a Balatont felkeresni, egész új és ma már úgyszólván a Balaton vízállásainál elsősorban figyelembe veendő érdekkör keletkezett, hisz már is milliókra megy az az összeg, melyet a Balatont fölkereső közönség évenkint ott költ el. Hogy ez az érdekkör a Balaton vízállását tekintve újabb követelést támaszt, kitűnt már első izben 1903-ban, midőn a Balaton vízállása a 0 pont fölött 0'59 m-re szállott alá, tehát midőn még mindig magasabb volt 13 cm-rel a Kiszely javasolta középvízállásnál. A fürdőző és nyaraló közönség már e vízálláskor élénken tiltakozott a Balaton vízszinének további apasztása ellen úgy, hogy ennek hatása alatt kénytelen volt a földmivelésügyi miniszter a kívánalmak és a teendők megállapítása czéljából Balatonfüredre értekezletet egybehívni. Természetes, hogy az értekezlet eredményre nem vezetett, mert a szakközegek újból ama számtalanszor hangoztatott véleményüknek adhattak csak kifejezést, hogy mindaddig, míg a Sió-csatornát 50 m

s másodperczenkinti vízemésztésre ki nem bővítik, lehetetlen a Balaton vízállásainak szabályozása. De talán az értekezleten elhangzottak mégis hozzájárultak ahhoz, hogy abba a nagy vízi beruházási programmba, melynek végrehajtását az 1908. évi XLIX. t.-cz. engedélyezte, a Sió-csatorna hajózhatóvá tétele czéljából szükséges mederrendező munkálatok költsége is beilleszthető volt és ez által figyelembe véve azt, hogy a hajózás czéljait szolgáló munkálatok a Balaton vízszínszabályozásához szükséges munkálatokkal összhangzásba voltak hozhatók, remény nyílt arra, hogy végre eme félszázad óta napirenden levő kérdés a műszaki számításoknak és minden egyéb követelménynek megfelelően megoldható lesz. E törvényczikk alapján a mederbővítő munkálatok 1912-ben tényleg kezdetüket vették és ha a háborús viszonyok közt sikerül tervszerű folytatásuk, úgy a mederbővítés, mely természetesen még a Sió állandó hajózhatását egymagában nem biztosítja — azonban a kellő vízleeresztést lehetővé teszi — 1917. év végére el fog készülni. így tehát a Kiszely által 1879-ben javasolt megoldás valóra válik, még pedig javított kiadásban. Ugyanis Kiszely terve szerint a medret 48 köbméter vízmenynyiségnek térszínben való vízemésztésre bővítették volna ki, holott a most kivitel alatt álló terv szerint a Sió medre 50 m

% vizet 80 cm-rel a térszin alatt fog vezetni. A medernek ily nagy arányú kibővítését pedig két körülmény okolja meg. Első sorban az, hogy a Sió völgye csak e vízszin esetén használható ki gazdasági szempontból, már pedig feltétlenül biztosítani kellett, hogy ha a szükség kívánja, ennyi vízmennyiséget az év bármely' szakában, sőt ha kell egész éven át is leereszthessünk a Balatonból. Másodsorban pedig ha a rendkívüli csapadék még egyszer oly rohamos víztömeget ragad tova a Balatonba mint 1879-ben, úgy az új meder segélyével, mely még mindig a térszínnél 70 cm-rel alacsonyabb vízszinnel már 60 m

3 vizet vezet, módunkban lesz még ily esetben is a Balaton vízszinének szabályozását teljesen biztosan kezünkben tartani. Ugyanis 1878 októberben a Balaton a 0 pont fölött 44 cm magas víz-