Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
3. füzet - I. Kolossváry Ödön: A Balaton rendezéséről
180. állású volt és 8 hónap alatt, bár Kiszely följegyzése szerint ez időszakban állandóan 19 m s-t bocsátottak le másodperczenkint, a vízszin fölemelkedett a 0 pont fölé 193 m magasra, tehát a Balatonban l-55 m magas vízréteg tározódott. Miután a Balaton víztükrének területe 60.000 hektár, a tározott vízmennyiség 930 millió köbméter volt. Ha e víztömeget ugyancsak 8 hónap alatt akarták volna leereszteni, úgy 885^000.00 0 _ ^ vj z e^ fejlett Volna lebocsátani másodperczenkint az 8 X 30 -j- 86400 ugyanazon időben állandóan eresztett 19 m 8-ren felül, vagyis 64 m s másodperczenkinti vízeresztéssel el lehetett volna érni, hogy a Balaton víztükre, bár a csapadék rendkívül nagy volt, az 1914 október hóban észlelt vízszinben (0 fölött 44 сиг-rel) lett volna megtartható. És így több mint félszázados megfigyelés legnehezebb éveit is figyelembe véve teljes biztossággal állíthatjuk, hogy midőn a mederbővítés munkálatait befejezik és az építendő új zsilip is 65 m 3 vízleeresztésre elkészül, úgy bármely magasságban állapítják is meg egyéb körülményekre való tekintettel a Balaton legmagasabb vízállását, a jövőben e vízállásnál magasabb vízszin a tóban nem fog előállani. Már most ezek után első kérdés, hogy a Balatonmenti különböző érdekek figyelembe vételével minő vízállás megállapítása volna a legmegfelelőbb. A déli vasút építése alkalmával, mint már említettem, a pálya színe a siófoki vízmércze 0 pontja fölött 3'32 m magasságra épült, vagyis az építés alkalmával észlelt 1*41 m magas vízállás fölött 1-91 m biztossággal. Ha tehát kizáróan a déli vasút édekeit veszszük figyelembe, úgy a Balaton vízszíne a 0 pont fölött az 1"41 m vízállásnál magasabb nem lehet. A Balatonmenti bozótok lecsapolásának lehetősége a régi időkben a tó vízszinének megállapításakor elsőrangú szerepet vitt. Ma e tényező a tó vízszinének megállapításakor teljesen figyelmen kívül hagyható. Ugyanis a somogyniegyei Balatonmenti bozótok tulajdonosai a területek tökéletes lecsapolására nézve készített tervekből megyőződtek arról, hogy czéljukat csak szivattyúzással érhetik el. Ennek megfelelően körülbelül 18.000 k. hold lecsapolását már is foganatba vették. A zalamegyei Kis-Balaton lecsapolására vonatkozó tervek ugyanily megoldással készen vannak és a szigligeti öböl, valamint a többi kisebb Balatonmenti bozót biztos lecsapolása kivétel nélkül szintéû csak vízemeléssel oldható meg. Ugyanaz áll a Balatonmenti időközben épült nyaralótelepek lecsapolására nézve is úgy, hogy megállapíthatjuk, miszerint lecsapolás szempontjából a Balaton normális vízszinét leszorítani egyáltalában nem volna megokolt. A balatoni halászat érdeke mindaddig, míg a Balatonmenti bozótokat és a Kis-Balatont gazdasági művelés alá nem vonták, a tó vízszinének minél magasabbra való megállapítását tette kívánatossá, miután e sekély vizzel borított területek a halaknak elsőrangú ívóhelyek gyanánt szolgáltak. Abban a pillanatban, midőn e területeknek vízzel való elborítása gazdasági érdekből megszűnik, a halászat szempontjából inkább kívánatos a normális vízszint alacsonyabbra megállapítani, miután a halászás alacsonyabb vízálláskor könnyebb. A balatonmejiti nádasoknak fenntartása ma már szintén nem jelentős és így ez az érdekkör teljesen figyelmen kívül hagyható. A balatoni hajózás érdeke inkább a magasabb vízálláshoz fűződik, különösen pedig a fejlesztésre érdemes jacht-sportra való tekintettel. Azonban miután a
