Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - I. Kolossváry Ödön: A Balaton rendezéséről

178. Azonban a tervezeit megoldással járó költségeket az érdekeltek nem voltak hajlandók magukra vállalni és így a terv végrehajtását elejtették. Ugyané tervezetében Kiszely a Balaton kisvízállására elfogadta az érdekeltség által 1862-ben megállapított és a siófoki vízmércze 0 pontjával egyező vízszint. A Balaton vagy vízére vonatkozóan azonban azzal a megokolással, hogj' a fenti kisvizet meghaladó 0-95 m magas vízállás nem veszélyes a déli vasútra, lehetővé teszi a Kis-Balaton lecsapolását is, miután a somogyi parton végigfutó déli vasút pályatestébe épített hidak és átereszek fenékvonala а О fölött 0-31 és Г23 m magasság között váltakoznak, a rajtuk átfolyó vizek is lefolynak, a megengedhető maximális vízszint vagyis a tartalékvíz magasságát а О pont fölött 0-95 m magasságban javasolta megállapítandónak. Végül mivel az 1879. évet megelőző 16 éves vízállásgrafikonok azt mutatják, hogy száraz esztendőkben a hőzzáfolyás csekélysége és az elpárolgás nagyobbodása következtében a vízszinnek 046 m-re való alászállásával is kell számolni, nehogy ennek következtében a vízszin a 0 pont alá jusson, elrendelendőnek vélte, hogy a zsilipen való eresztéssel a vízszint 0-4ö m-es vízállás alá sülyeszteni nem szabad. 0 tehát tulajdonképen a zsilipre vonatkozóan a kis vizet a 0 pont fölött 046, — a nagy vizet 0 95 m magasságban javasolta megállapítani és így a zsilip kezelésére vonatkozóan megszabandónak vélte, hogy mindaddig míg a Balaton vize a 0'46 m magasságot el nem érte, a zsilipen át csak a Siócsatorna menti szükségletet kielégítő vízmennyiséget szabad leereszteni, e vízállás meghaladtával bő és gyakori csapadék esetén a vízeresztés fokozható és teljes legyen a vízeresztés akkor, ha a vizállás a 0'95 m magasságot elérte, vagy meghaladta. Mint már említettem, ez alapos tanulmány az időben kárba veszett, miután azonban a régi 5-esztendei próbaidőre megállapított zsilipkezelőszabályzat is tartliatlanná vált, a közmunka- és közlekedésügyi miniszter 9747/88. sz. a. kiadott rendeletével új zsilipkezelőszabályzatot hagyott jóvá, mely a Balaton megengedhető kis- és nagyvízállását a Kiszely-féle javaslatnak megfelelően állapítja meg. Megszabta továbbá, hogy a Balaton kisvízállásakor a Sióba annyi víz eresztendő, hogy ott a zsilip alatt elhelyezett vízmérczén a vízállás 0*63 magas legyen, de júliusban és augusztusban a hajózásra való tekintetből lehetőleg 1 m vízállás állítandó elő a csatornában, továbbá, hogy a Balaton vize május havában a haltenyésztésre való tekintettel lehetőleg ugyanoly magasságban maradjon és végül, hogy a Sió-csatornába annyi vizet ereszteni nem szabad, hogy a víz a pártákon túlemelkedve elöntéseket okozzon. E szabályzat is azonban csak száraz esztendőkben vált be, a minthogy nem is lehetett máskép, mert a Sió-csatorna kiöntés nélkül 1'26 m vízmélységgel csak 10'24 m

3 vizet volt képes vezetni, ily vízeresztéssel pedig a Balaton vízszine nem szabályozható. Nem változtatott ezen az állapoton a Sió-csatorna medrének 1897—1902. évben 24 m

s másodperczenkinti vízeresztésre történt kibővítése sem, még pedig annál kevésbbé, mert a 24 m

8-es vízeresztés csak teljesen teli szelvény esetén állott elő. Már pedig a Sió völgye tőzeges talajú úgy, hogy ily vízeresztéssel a felfakadó víz következtében már az egész völgy gazdaságilag használhatlanná válik. A Siózsilip kezelésére vonatkozó szabályzat kiadásával tulajdonképen lezáródik a Balaton vízszinének szabályozására irányuló törekvés első korszaka.