Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - VIII. Apró közlemények

207. Az elborított medenczén keresztül való párhuzamos vízelfolyás csak igen csekély lehetett, a szivárgás és párolgás is kevés s ennek következtében a gátszakadás utáni 4-ik, vagyis a gátszakadás nélküli tetőzés fent kimutatott valószínű időpontját megelező napon, a szakadáson keresztül való elfolyás már nem sokkal több lehetett, mint a mennyi a megelőző órák áradásainak megfelelő rétegtérfogat betöltésére szükség volt. Az 1907. évi rezsőházai gátszakadás utáni negyedik napon, habár jóval nagyobb terület került víz alá, (igaz ugyan, hogy ott a szakadás szelvénye igen nagy volt) az elfolyás már alig számottevő volt. Még jelentéktelenebb lehetett Czibakházánál az elfolyás 14-én, a mely napon a tetőzés gátszakadás nélkül előreláthatóan előállott volna és az ezt követő időben úgy, hogy a várható és tényleg előállott tetőzés nemcsak időszerint, hanem magasságban is nagyon közel esik egymáshoz. Föntiekből is kitűnik már, hogy a szolnoki és csongrádi mérczéknél az árvíz emelkedésében a gátszakadást követő két napon észlelt visszamaradás és a tetőzés magasságában beállott visszamarad dás mértéke között egyszerű számszerinti összefüggés nem lehet. Hiszen ha pl. sikerült volna a szakadás helyét 13-án eltömni, az adott viszonyok között bizonyosra vehető, hogy a czibaki gátszakadás alig lett volna számbavehető hatással a tetőzés magasságára és idejére. 1. rajz.