Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - VIII. Apró közlemények

162. fenékgátakat a folyó kavicshordalékjával töltött fonott kosarakból építették meg. A fonott, kosarak baja az, hogy igen hamar elrothad a fonás. Ezért olyan helyeken, a hol, mint hegyi patakoknál, a szabályozás csak a ritka, de annál hevesebb árvizek ellen akarja a partokat vagy a medret biztosítani, a szanaszét heverő hordalékköveknek egyes nagyobb testekké való összekötését csak drótfonással lehet eredményesen keresztül vinni, utánozva a bambusz-fonás mintáját. Czinkezett drótból készült és mázsás kövekkel töltött hengert nagyon sokat építettek be Afganisztánban az Indus völgyből Quettach-ig vezető vasútvonal biztosítására. A sziklás pusztaság keskeny völgyeiben a szúk vízfolyás nem alkalmas arra, hogy valami parti növényzet gyökeret verjen, a sok felhőszakadás is lemos minden termőföldet s a mederben óriási görgetegkövek vándorolnak. Ott, a hol a vasútvonal a vízfolyás görgeteges partjainak közelébe ért, az ott található görgeteg köveket 1*2 m-e s vagy még vastagabb hengerekbe kötözték össze s így igen nagy ellenállású műveket nyertek. A töltés lábánál egy, két, vagy még több kőhenger fekszik úgy, a mint a 7. és 8. rajzon látható. A hengerek közötti hézag kövekkel van gondosan kitöltve, szintúgy kőhányás tölti ki a henger és a part közti ürt is. A drótháló a benne levő kövek nagysága szerint 10—20 cm közű s a hengerek laposak, mivel a helyszínén készültek. Még fenéksarkantyúkat is építettek megfelelő helyeken ily hengerekből. Ezeket a 9. és 10. rajzokon látható keresztmetszetekkel készítették, .kívül két-két hengert alkalmaztak, a belső részt kövekkel töltötték ki, felül pedig kőburkolatból koronát építettek. A sarkantyú végén a korona a 10. rajzon látható drótháló-borítást kapott, a mi a hengerek hálójához van hozzáerősítve. A kolbei'g-i kikötő partburkolatának nyugati végénél, a hol a burkolat derékszögben kanyarodik vissza a part felé, a tenger kimosta a partot. Mivel félő volt, hogy a magas part is be fog omlani, a kimosást homokzsákokkal töltötték meg. A zsákok rögzítésére több sor czölöpöt vertek le. A legkülső czölöpsorra azután, mintegy a középvíz színéig, 2'8 mm vastag drótból készített, 10 cm lyukbőségű hálót készítettek. A háló mögötti részt pedig elhasznált koczkakövekkel hányták be. Ez a partvédőmű tizenhárom év óta jókarban van. A czikk szerzője arra a tapasztalatra hivatkozik, hogy a merőleges partfalbekötés nem oly jó, mint a fokozatosan, enyhe lejtővel elnyúló s a középvíz színében megszűnő partvédezetbefejezés. Itt ugyanis a bekötésnél bekanj'arodó hullám nem keletkezik. Kővel töltött dróthengereket használtak a Bengal-Dwars-vasút építésekor a hídpillérek lábazatában, valamint a partvédő müvekben is. Itt készítettek 15 m hosszú, 1'5 m vastag hengereket is. A czikk olyan esetet is felemlít, midőn árvédekezéskor kővel töltött zsákokkal védték meg az alátámasztott partot. Legnagyobb ellensége a dróthengereknek a hullámverés. Különösen, ha a henger kisebb szemű kővel van töltve. A víz könnyen mozgatja a köveket, ezek ledörgölik a drót czinkezését s utat nyitnak a rozsdásodásnak. így pl. Riigenwaldermünde-nél építettek dróthengert és betontömböket is s a hengerek már akkor tönkrementek, mikor a betontesteken még jóformán semmi változás nem történt. Ezért az elpusztult dróthengerek helyett idővel mindenütt betontömböket is alkalmaztak. A tömbök viszont a hullámverés alatt ide-oda zuhanva, az összefogó czölöpöket tördelték ki egymás után s szétgurultak. Kotrógépekkel s darukkal való összeszedésük többe került, mintha erősebb