Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - VII. Biró Elek: Czementlé besajtolása a bősárkányi szivattyútelep alapjába

149. különbség esetén mégis veszélyessé válhatott volna, miért is a duzzasztást rögtön megszüntettük, és a bajnak megelőzése végett elhatároztuk, hogy mind az elő-, mind az utóágyazatot 4—4 méterrel meghosszabbítjuk és végükbe az eddiginél mélyebben lenyúló vízzáró szádfalat készíttetünk a térszin magasságáig. E munkálatot nagy gonddal végre is hajtottuk, az elő- és utóágyazat régi szádfalait kihúzattuk, az ágyazatok betonburkolatát pedig a vízzáróan készített új és mélyebben levert szádfalakig meghosszabbítottuk, miáltal az elő- és utóágyazatot lezáró szádfalak egymástól való távolsága 43'2 m.-re növekedett meg. A munkálatok végrehajtása után próbát tartottunk, ' a csatorna vízét a zsilipek lezárásával felduzzasztottak, de a szárazság miatt nagyon megfogyott belvíz miatt csak 0 6 méteres vízszinkülönbséget tudtunk előállítani. E nyomáskor az utóágyázat mögött a víz szine abszolút nyugalmat mutatott s ezért a magunk elé kitűzött czélt már elértnek véltük. Egy fél évvel későbben azonban, a mikor ismét duzzasztott vizet akartunk előállítani, a víz feltörésének jelensége az utóágyazat szádfala mögött az elsővel teljesen azonos módon ismétlődött meg. Hogy a bajnak az okát jobban megismerhessük, átvágtuk a védőtöltést, a melyen át körcsatornát emeltettünk a belvizek ideiglenes levezetése végett ; magát a főcsatornát pedig az elő- és utóágyazat végénél földtöltéssel elzártuk s az ekként bezárt kisterületű betonmedenczéből a vizet jó gőzgéppel hajtott 30 cm belvilágú körszivattyúval kiemeltük. A gőzgépnek éjjel-nappal szakadatlanul tartó 2 napi munkája után tudtuk a vizet erről a kis területről annyira eltávolítani, hogy a betonfenék tisztán láthatóvá lett, melyet állandó szivattyúzás mellett behatóan megvizsgáltunk és gondosan letisztítottunk. A vizsgálatkor kitűnt, hogy az előfenék alapbetonjának a szívóaknák alapbetonjához való csatlakozásánál jobbról és balról is egy-egy nagyvízbőségű és az altalajba mélyen benyúló üreg van, melyekből kristálytiszta hideg víz ömlik a beton felszínére A bajnak az okát megtalálván, az egész betonmedenczét kitisztítottuk, azután a szivattyúzást megszüntetvén a vizet az elzáró gátak között fölszaporodni engedtük, mely alkalommal a betonalapokat körülzáró gátak között a víz 20— 25 czentiméterrel emelkedett magasabbra, mint a két gát mellett levő csatornának illetőleg a Rápczának a vize, világos bizonyítékául, hogy ez a két víz egymással nincs összefüggésben, illetve hogy a betonmedenczében felfakadó víz a Rápczától független forrásból ered. Ekként a forrásoknak vize is egyensúlyba, nyugalomba jővén, a forrásokat víz alatt bebetonoztuk. A beton megkeményedése után a zsilipkapukat lezártak, a körcsatornát pedig a védőtöltés alatt áttöltöttük, mi által a csatorna vizét a szárazság miatt ismét csak 0-6 méterrel tudtuk felduzzasztani. Ekkor megfigyeltük, hogy ez a 06 méteres vízszinkülönbség idéz-e elő az utóágyazatnál vagy mögötte valamiféle vízmozgást. A víz mind az utóágyazatban, mind mögötte is abszolút nyugalmat mutatván, a műveletet helyesen és eredményesen végrehajtottnak véltük. A legközelebb bekövetkezett nagyobb mértékű szivattyúzás közben azonban gépészünk azt tapasztalta, hogy a már bebetonozott források mellett újabb források törtek föl.