Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - VII. Biró Elek: Czementlé besajtolása a bősárkányi szivattyútelep alapjába

148 A bontás után meghagyott, 136 m

3 kiterjedésű ereded alapfalba kézi erővel 278 lyukat fúrtak, melyeknek átmérője 25—35 щ, mélysége 015—

Г15 m közt ingadozott. A lyukak összegezett mélysége 217 m. Ezekbe a lyukakba a soroksári Duna-ág rendezési munkálatainak m. kir kirendeltségének tulajdonában lévő Wolfsholz-léle czement-sajtoló berendezéssel

1 1 rész ezementből és 15 rész vízből készült czementlét fecskendeztek be. Oránkint 6 emberrel (a nyomó szivattyúnál, a keverésnél, a szivattyúhenger adagolásánál és a cső leszorításánál 1—1, a czementlé készítésénél 2 ember) átlag 300 kg, mint legnagyobb teljesítményt 600 leg, összesen 19,690 kg czementet sajtoltak be, előbb a kerületi és azután a középső lyukakat töltve meg. Czementlé besajtolása a bősárkányi szivattyútelep alapjába. (4 képpel.) Irta: Bíró Elek. A Rábaszabályozó társulat bősárkányi szivattyútelepének már az 1906-ban történt kiépítése közben az alapgödör kiemelésekor az altalajból erős források törtek fel, melyeknek elfojtása szokatlanul nagy nehézségekbe ütközött. Ezek a bőséges, de teljesen tiszta vizű források nem táplálhozhattak a feltörés helyétől a mellékelt helyszínrajz szerint is 20—30 méter távolságban levő Rápczából, mert a Rápeza medre erősen iszapos, vízálló, a térszín a Rápcza felé nagy esésű s így valószínű, hogy a talajvíz nagy távolságról jött abban a kavicsrétegben, melyet a Rápcza iszapos hordaléka befödött és a meder felé el is zárt. Ezt a feltevést igazolja az 1909-ik évben észlelt az a jelenség, hogy a mikor a mélyebb fekvésű rétek és nádasok megnedvesítése czéljából a szivattyútelep zsilipjeit lezártuk s a vizet a csatornában 0'8 méterrel felduzzasztottuk, az így felduzzasztott csatornavíz az altalajban mozgó forrásvízzel valamiképen érintkezésbe jutott s a szivattyútelep szádfalait is megkerülve — nem a Rápcza folyó medrében, hanem közvetetlenül az utóágyazat szádfala mögött forrás alakjában tört fel, mely a magával sodort kavicsszemeket oly sűrűen ütögette a bajnak megvizsgálása végett odavezetett ladik fenekéhez, mintha csak gépfegyver hozta volna őket mozgásba. A feltörő víz most is egészen tiszta volt úgy, hogy a benne mozgó kavicsszemeket egész tisztán lehetett látni, melyeket a feltörő víz nem sodort magával a Rápcza felé, hanem ismét leejtett a fenékre, hogy még számtalanszor felhozza magával. A 0-8 méteres vízszinkülönbségből eredő nyomás tehát az altalajban előállott súrlódás következtében annyira legyengült, hogy a kavicsszemeket a szádfal mögött még fel tudta emelni közel a víz színéig, de már a Rápczába magával sodorni nem volt képes. A jelenség habár pillanatnyilag nem is volt veszedelmes, nagyobb vízszin1 Leírását és rajzát lásd Sajó Elemér és Lampel Hugó «A beton» ezimű könyvének 343 — 344. lapjain. . 4