Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - II. Erdős Ferencz: A belvízlevezető zsilipek és átereszek

ír latlanul mellőzendőnek tartják s más formavasakat vagy gömbölyű rúdvasakat javasolnak. Ezek felvilágosítására szolgáljon, hogy a védőgátakban létesítendő átereszekhez a vasúti sín minden más formavassal szemben mind műszaki, mind gazdasági szempontból czélszerűbb. Műszaki tekintetből azért, mert a sínszelvény aránylag kis magassággal nagy keresztmetszeti területű és nagy tehetetlenségi nyomatékú, ennélfogva a semleges tengelytől nagyobb távolságban és konczentráltabban helyezhető el a vasanyag s így a hatásfoka is nagyobb, mint ugyanakkora keresztmetszetű egyéb formavasé. Továbbá a sín felszíne kerekdedségénél fogva igen szoros kapcsolatba hozható a betonnal. Gazdaságosabb pedig azért, mert ócska vasúti sín lévén alkalmazható, ez jóval olcsóbb, mint a formavas vagy rúdvas. Például a fenti rajzon a négy darab 191 cm

2 területű vasúti sín helyett 2 cm átmérőjű rúdvasakból 63 drb. kellene, amelyeket a 135 cm széles betonkeresztmetszetben legalább három sorban kellene eloszlatni s még ily elosztással is a vasak köze csak 4 cm-re adódik ki. Hogy azonban a jól megtervezett és czéltudatosan megépített műépítménynyel a várakozásnak megfelelő sikert biztosan elérhessük, a helyes tervezéskor nem kevésbbé fontos az a követelmény, melyet Kvassay czikkének végén határozott meg, mondván : ép oly fontos és szükséges, hogy a szóban forgó építmények a töltéseket alkotó földdél és az altalajjal szerves egészszé olvadjanak össze. Ennek igen nagy jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ennek érdekében elkerülhetetlenül szükségesnek tartom, hogy az építmény alapját szádfallal zárjuk körül. Szükséges továbbá a munkagödörben, főleg az aljában beépítendő földet kis rétegekben, a lehető legtömörebben megdöngölni s különös gondot fordítani arra, hogy a föld a betontest felszínén az építménynyel szoros érintkezésben maradjon. Szádfalak. Egy idő óta nálunk az a vélemény kerekedett felül, hogy mivel tökéletes vízzárás szádfalakkal nem érhető el, csak káros a hatásuk, mert a homokos altalajt leverésükkel nag3

ron meglazítjuk, ennélfogva zsilipépítészetünkben mellőzendők. S tényleg árvédelmi átereszeknél jó idő óta csak ritkán alkalmaztak szádfalat, a mi nem csekély mértékben hozzájárult a bajok és sikertelenség előmozdításához. Ennek a felfogásnak van ugyan némi alapja, ha tudniillik a szádfalat 5—6 m mély, 2%« cm e

i'ős pilótákból létesítik. De jelentékenyen kisebb méretű szádfallal ellenkezően igen jó hatás érhető el. Ismételten rámutattunk ugyanis, hogy az építményre ható hajlító nyomaték nagysága nem függ annyira a feltöltés egyenetlenül megoszló terhelésétől, mint inkább az altalaj tömöttségétől, teherbirásától, mely az építés következtében több ok miatt megromlik. Kétségtelen, hogy a homokaltalaj eredeti tömöttsége már a munkagödör feltárásával és esetleg vízszivattyúzás következtében is meglazul, s csak az építés előhaladásával növekedő fal ós föld terhe alatt tömörül ismét valamelyest, de eredeti összeiiltségét nem éri el többé. Mert az altalajra átvitt nyomás, a homok ama tulajdonságánál fogva, hogy a nyomást' nem annyira lefelé, mint inkább oldal irányban továbbítja, nem terjed függőlegesen lefelé, hanem oldal irányban, s ezért a homokot oldalt kitéríti. Az áteresz feneke alól az altalaj emez oldalkitérésének a lehetősége legnagyobb ott, ahol az átereszre a legnagyobb terhelés jut. Ezt igazolja a tapasztalás, mely szerint a túlságosan meghajlott átereszeknél a deformálás mértéke legnagyobb a töltés koronája alatti részen, s azontúl is számottevő úgy, hogy az áteresz alatt — kis fefszínű alapterületéhez viszonyítva —