Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - II. Erdős Ferencz: A belvízlevezető zsilipek és átereszek

105. szakadás oka az volt, hogy a szivattyútelep nyomócsövének betonalapja a vízfelöli oldalon megrepedt, minek következtében egyrészt a szivattyúzás, másrészt árvízkor a víz fenéknyomása a nyomócső teljes hosszában a betonalap alatti talajt fokozatosan kimosta, aláüregelte s ennélfogva a nyomócső a vízfelöli záróakna helyén kettétörött és lesüppedt, a gépház pedig szintén altalaját veszítve bedőlt. Ebből a katasztrófából levonható tanulságok alapján a szivattyútelepek helyes tervezésekor irányadó elveket, a többször említett tanulmányomban a következő hat pontban foglaltam össze : 1. A szivattyútelep helyéül a védőgát oly része választandó, a mely a befogadó folyótól lehetőleg távol fekszik. Mindenesetre e távolság 100 m-nél kisebb ne legyen s ettől nem szabad eltérni még abban az esetben sem, ha a legkedvezőbb fekvésű és esésű főcsatorna-trasz a telep létesítését a folyóhoz közelebb eső helyre tenné megokolttá, Valamivel hosszabb főcsatorna költsége itt szóba se jöhet. 2. A szivattyútelep csupán az okvetetlenül leszivattyúzandó vizek emelésére szolgáljon. A szabadon levezethető belvizeket a szivattyúteleptől függetlenül, vele semmi kapcsolatban nem levő különálló zsilipen át kell levezetni. 3. A szivattyúház a védőtöltés mentett oldali lábától legalább is 20 m távolságban legyen, s alapfalazata és gépi berendezése csak az okvetlenül szükséges mélységre helyezendő. 4. A főcsatorna végpontja, a telep szívóaknája a gépházon kívül legalább 10 m távolságban rendezendő el, miáltal a szivattyúház alapja a főcsatorna fenekénél jóval magasabbra helyezhető, a szívócső pedig a gépházon kívül fog a szívóaknához szolgálni. 5. A nyomócső a védőtöltésben a térszínre vagy hozzá közeli magasságban helyezendő el, s hogy ezt számottevő alakváltozás vagy repedés ellen biztosítsuk, alapja vasúti sínekkel erősített jó minőségű pontlandczement-betonból készüljön. 6. A nyomócső fölötti védőgát szabványos mérettel építendő, a védőgátnak akár egyoldalú, akár mindkét oldalon platószerű kiszélesbítése helytelen. A zárókészülék pedig közel a védőgát lábánál rendezendő el. Ezeknek a helyességét már most tények alapján a föntebb előadottak csak megerősítik. E helyütt még csak arra mutatok rá, hogy a szivattyútelepek elrendezésére 1., 2., 3. pont alatt összefoglalt követelmények a közlekedő edények jól ismert törvényein alapulnak s bármily egyszerűek, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mind az új szivattyútelepek elrendezésekor, mind a régiek árvédelmi biztosságának megítélésekor, avagy megvizsgálásakor szigorúan szem előtt kell tartani. Nevezetesen mindig figyelembe veendő, hogy valamely szivattyútelep oly közlekedő edény, melynek vízszintes csövét a gépház és a folyó medre közötti homokos altalaj alkotja. Az egyik függőleges edénynek pedig a folyómeder tekintendő, melyben a nyomó vízoszlop tel jes magasságában működik, a másik ellenben a gépház férője, melybe a nyomóvíz áttörni igyekszik, de csak akkor érvényesülhet, ha a vízszintes homokréteg ellenállását legyőzte. Mennél hosszabb tehát ez utóbbi és mennél kisebb a nyomó vízoszlop magassága, annál kevésbbé törhet fel a víz a gépház körül. Ha tehát a gépházat és vele együtt a nyomócsövet magasabb szinten helyezzük el, akkor nemcsak a nyomóvíz magasságát csökkentettük, hanem meghosszabbítottuk az ellenálló homokréteg vonalát is, mely a nyomóvíz hatását 8