Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - I. Halmi Gyula: A burgonyakeményitőgyári szennyvizek, ártalmasságuk és tisztíthatóságuk

keményítőtejet igen csekély lejtésű iszapcaatornákba juttatják, ahol a legfinomabb szemcséjű keményítő leülepszik és ismételt mosással ugyanúgy megtisztítható, mint az előbb láttuk. A burgonyakeményítő gyártásának emez alapelveiben az utóbbi években nem történt változás, azonban czélszerúbb gépek szerkesztésével a* teljesítmény növelését és a termelés nagyobb gazdaságosságát igyekeznek elérni. III. A burgonyakeményítőgyári szennyvizek mennyisége, eloszlása, összetétele és szennyezettsége. A burgonyakeményítőgyártás rövid leírásából kitűnik, bogy a gyártáskor a víz főfontosságú szerepet visz. A burgonya úsztatásához, mosásához, a keményítő kimosásához és tisztításához egyaránt vízre van szükség. Mivel a gyártás egyetlen terméke a keményítő, világos, hogy a burgonyakeményítőgyárakból a burgonya összes többi alkotórészei hulladékként kerülnek ki és a gyártás folyamán fölhasznált összes üzemvizet is, természetesen szennyezett állapotban, mint szennyvizet ismét visszakapjuk. A burgonyakeményítőgyári szennyvizek az üzem természeténél fogva igen jelentékeny mennyiségűek. Összes mennyiségük pontosan nem ismeretes és úgyszólván gyáranként változó; eltérő az üzem módja szerint is, azonban közelítőleg mégis megadható. Az üzemi adatok szerint, melyek a szakirodalomban találhatók (Saare, Dammer, Weigelt, Parow, König, Fischer F., stb.) a burgonyakeményítőgyári szennyvizek mennyisége a gyártás módja szerint ÍOO q-ánként általában 100—240 m

s lehet. A kisebb burgonyakeményítőgyárak rendesen csak nedves keményítőt termelnek és kevesebbet mosnak, tehát kevesebb szennyvizet is bocsátanak ki (100 '/-ánként 100—120 иг

3), mint a nagyobb gyárak, melyek többnyire száraz keményítőt állítanak elő s ezért gyakran kétszer annyi szennyvizet is termelnek, mint a kisebb gyárak. A reppeni burgonyakéményítőgyár pl. óránként 40—45 q burgonyát dolgoz föl és 70—80 m

} szennyvizet termel. S'aare Oszkár dr. tanár,

1) a németországi keményítőgyárosok szövetségi laboratóriumának vezetője, a naponta 200 q burgonyát földolgozó kisebb keményítőgyárak napi vízszükségletét 240—280 wi'-ben adja meg; 100q burgonyához tehát 120—140 m

s vízre volna szükség. Közepes nagyságú gyárak minden 100 q burgonyához már 140 —180 иг

3 vizet szükségeinek, a nagy gyárak pedig 200—240 >n

3-t, sőt nem ritkán még ennél is többet. Az üzemvíz mennyisége a gyártás folyamán nem csökken, sőt mivel a burgonya maga is átlag 75—80% vizet tartalmaz, még inkább szaporodik úgy, hogy a gyárból kikerülő szennyvizek mennyisége az üzemvízzel legalább is egyenlőnek vehető. A gőzfejlesztéshez szükséges iizemvíz, mely 100 q burgonyára számítva alig 4 m

3, a többi üzemvízhez képest elenyészően kevés. A 100 q burgonya után tehát átlagosan 100—240 m

3-re tehető összes szennyvízmennyiség a gyártás különböző részei között a következőképen oszlik meg : A burgonya-földolgozáskor keletkezik a) burgonyamosóvíz (-(- az úsztatok vizei), h) gyümölcsvíz, c) keményítőmosóvíz, d) a hulladékfogó gödrök és hulladéksajtók szennyvize és végül e) a keményítőiszap-földolgozásból eredő szennyvíz. E szennyvizek közül az utolsó: a keményítőiszap földolgozásakor keletkező szennyvíz a tulajdonképeni üzemi idő alatt nem szerepel, amennyiben a keményítőiszapot ') Saare 0. : Die Fabrikation der Kartoffelstärke. (J. Springer, Berlin, 1897.)