Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - I. Halmi Gyula: A burgonyakeményitőgyári szennyvizek, ártalmasságuk és tisztíthatóságuk

ti teknők, melyekben a burgonyát keverőkarok tartják állandó mozgásban, a burgonyával szemben pedig erős vízáram halad. A folytonos mozgatás és a vízellenáramlat hatására a burgonya héjához tapadó földes, homokos szennyek teljesen leválnak. A mosást gondosan kell végezni, mivel ettől függ a termelt keményítő tisztasága. A mosókból a reszelőgépekbe kerül a burgonya, melyekben gyorsan forgó, fogazott dobok víz jelenlétében, tehát nedvesen teljesen széttépik, elaprítják, finom kásává őrlik szét a burgonyát. Ezt a nyers burgonyakását most szivattyúval a mosószítára juttatják, melyen a nyers pépet két részre választják el : a szitán átfut az őrléssel és mosással fölszabadított keményítőt tartalmazó híg gyümölesvíz vagy nyers keményítőtej ; míg a szitán visszamarad a főként burgonyahéjrészekből álló hulladék (Piilpe). Ez a hulladék a burgonya héján és rostrészein kívül azonban rendesen még sok szét nem roncsolt sejtet is tartalmaz, melyek még keményítőt zárnak magukba. Ez okból az első hulladékot fogas őrlőjáraton még második aprításnak is alávetik s az így nyert kását második mosószitára juttatják, melyen a most már teljesen szabaddá tett keményítőt a hulladéktól elválasztják. Az ekkor visszamaradó hulladékot a hulladékfogó gödrökben vagy medenczékben gyűjtik össze. A kétszeri mosáskor kapott nyers keményítőtejet egyesítik, majd igen tinóra, kifeszített selyemgázszövetből készült szitára juttatják, a melyen a keményítőt azoktól a finomabb rostrészektől, melyek az első mosáskor a mosószitán még átmentek, elválasztják. A szitán visszamaradó rostos hulladék a mosósziták hulladékával egyesítve a hulladékfogókba kerül. Az ily módon gondosan megtisztított híg keményítőtejet, mely most már lehetőleg csak keményítőszemcséket tartalmaz, nagy ülepítő medenczékbe vezetik, melyeket gyakran csatornaalakára is építenek, s melyek feneke csekély esésű. E medenczékben a keményítő java része leülepszik és az úgynevezett gyümölcs víztől elválik. A leülepedett keményítőről ezt a gyümölcsvizet lebocsátva, a nyers, nedves keményítőt most mosómedenczékbe szivattyúzzák át, melyben a keményítőt keverők segítségével és friss vízárammal ismét híg keményítőtejjé eresztik föl, majd ezt az egyenletes keményítőtejet újból pihentetik, hogy a keményítő leülepedhessék. Az ülepítés során a nagyszemcséjű, jó tömör keményítő legalul ülepszik le ; föléje rétegeződik a finomabb szemcséjű keményítő és a mosás után is még bennmaradt kevés rost; végül legfelül helyezkedik el az úgynevezett iszapkeményítőréteg. Ezt a szürkés iszapréteget felül elhelyezett külön iszaplebocsátó nyíláson át legnagyobbrészt eltávolítják; a még visszamaradt legalsó réteget pedig vagy leszívatják vagy fecskendezéssel különítik el a tiszta keményrtőrétegtől. E kimosást a szükséghez képest többször is megismételik. A nyers keményítő tisztítása mosókádakban is történhetik. A kimosás után a kevés vízzel elegyített tiszta keményítőt czentrifugákba szivattyúzva, víztelenítik. A nedves keményítő gyártása ezzel véget is ér. A száraz keményítőgyártáskor a víztelenítést még külön szárítás is követi, mely erre a czélra szolgáló szárítókészülékekben történik. A keményítő tisztítása során nyert szürkés igfcapkeményítőt medenczékben vagy hordókban összegyűjtve, tiszta vízzel felhígítják s folytonos keveréssel megakadályozzák, hogy a keményítő leülepedjék. Ezt az iszapos keményítőtejet azután finom selyemgázszövetből készült iszapszitára szívatják föl, a melyen azután az iszapban lévő keményítő legnagyobb része a finom rosttól elválik. Az így kapott