Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

79 volt, avagy szintén áttört, ez esetben a víz szabad folyását a csegesorok felső végén épített forgó hídgát segélyével szüntetik meg. E berendezés az oldalfalon elhelyezett forgóhídból áll, melyet villamos erővel a csegén keresztbe fordítanak, a hídról a csegefenék küszöbére támaszkodó tartókat bocsátnak le s e tartókon lecsúsztatják az elzáró táblákat. Az üzem helyreállításáig a forgalmat a másik ikercsege közvetíti. Hogy a berendezés ilyen fokú biztossága egyáltalán nem felesleges óvatosság, azt élénken bizonyítja a canadai Sault St. Marie csatorna csegéjén 1909. június 9-én történt súlyos baleset, melyet a dolog megvilágítása okából röviden ismertetek. A szóban forgó csegének kettős felső és kettős alsófakapuja van s ezeken kívül a csege alsó végén még egy — az alsó víz magasságáig érő — alulról csapódó kapuval is elzárható. Az 5 kapú közül a legfelső és legalsó a kamara kiszivattyúzására szolgál. Üzemközben a legfelső kapú állandóan nyitva van, mert a töltővezeték a két felső kapú közötti térbe nyílik. A csege alsó végén a kettős kapú egyszerre is mozgatható ugyan, de rendszerint csak az alsót használják, a felsőt csak akkor, ha amaz javítás alatt áll. A kamara hossza 270 m., szélessége 18 m., vízmélysége 6'6 m., a vízlépcső 47 m. A jelzett alkalommal d. e. 10 órakor két gőzöst kellett lefelé egyszerre átzsilipelni s alul is várt egy hajó a hegymenetre. Mind a 3 gőzös saját erejével mozgott. A felső hajók egyike már a kamarában volt, a másik a nyitott felső kapukon át épen a csegébe tartott, a mikor az alsó gőzös gépésze a kapitányt félreértve teljes erővel az alsó kapunak vitte a hajót. A kapú megnyílt s a két szárnya a támaszt elveszítve 4'7 m.-es nyomás alatt alsó sarkából kifordult és a nyaklón függve maradt. A rohanó víz az alsó hajót visszavetette, a kamarában kikötött hajó köteleit eltépte s mind ezt, mind a harmadik hajót elragadta a' csege alá, a hol mind a három egymáshoz vágódva erősen megsérült. A felső üzemkapú szárnyai rögzítve nem voltak, s így a rohanó víz ereje a fülkékből kitépte s a fenékre döntötte. A többi 3 kapú sértetlen maradt. A vízfolyás gyors elfogását a csege fölött mintegy 300 m.-re lévő forgóhídgát tette lehetővé, melyet, bár csak kézi hajtásra volt berendezve, d. u. 4 órára keresztbe fordítottak s reggelre az összes táblákat lebocsátották. Erősen hátráltatta a munkát a berendezésnek az a hibája, hogy a táblák az egész magasságra egy darabból készültek s így bár görgőkön mozogtak, a nagy víznyomás alatt gépi erővel is csak nagynehezen lehetett őket leszorítani. A folyást így nagyjából elzárva, a legszükségesebb javító munkákat baj nélkül elvégezhették úgy, hogy az alsó tartalékkapú becsukása és a legfelső kapú áthelyezése után az üzemet 10 nap alatt ideiglenesen megnyithatták. A szóban levő csege építésekor — 1895-ben — szó volt a kapíiknak védőlánczczal való biztosításáról és a hajóknak átvontatásáról is, de mind a két biztossági berendezést elhagyták, mert a zsilipelés idejét jóval meghosszabbítja, a mi a csatorna óriási forgalma miatt (egy hónapban 1,700.000 t. kerül átzsilipelésre s egyetlen napon 56 hajót is továbbítanak) nagyon is számbaveendő. A Panama-csatornát használó hajók az odaérkezés előtt s az áthajózás után oly hosszú utat tesznek meg, hogy a zsilipelés ideje nem játszik szerepet. A csegéken való áthaladásra összesen 3 órát számítanak s egyik tengertől a másikig a hajó nagyságához és sebességéhez képest 10—12 órát szükségei az áthajózás.