Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - III. Létay Lajos: A Panama-csatorna

76 A fogaskerék úgy van rögzítve, hogy forgása a csavaros rudat az ellen­súlylyal együtt feltolja vagy lehúzza a nélkül, hogy a rúd maga forogna. A hajtó • gépezetet a bukógát testének egész hosszában átvezető alagútban helyezték el, mert így teljesen védve van és mert a gyalogjáró színtjében sokkal költségesebb lett volna az elhelyezése. Az alagútban minden nyílás közepe alatt 7 lóerejű vil­lamos mótor két vízszintes tengelyt forgat, melyek végtelen csavarban végződ­nek és a beléjük kapaszkodó fogaskereket hajtva egyenletesen és mindkét olda­lon teljesen egyöntetűen emelik nagy sülyesztik a táblát. A görgőkeretek a pillér felső részéhez erősített 18 mm. erős lánczon lóg­nak és mint említettük, a táblával együtt, de fél akkora sebességgel mozognak úgy, hogy a tábla felhúzása után félhosszukkal a tábla alatt vannak. Ha tehát további felhúzásukról gondoskodás nem történnék, az erős vízfolyásban a folyto­nos rángások és az úszótárgyak ütődése következtében megsérülhetnének. Ennek elhárítására a görgőkeret lánczát csigakerékrendszeren vezették át, mely 5 csigá­ból áll. Kettejük a tábla tetejéhez erősített kiálló tartón van rögzítve, kettő ugyan­ezen a tartón lóg közös tengelyre felfűzve úgy, hogy függőleges irányban elmoz­dulhatnak, egy pedig magát a görgőkeretet hordja. A csigákon áthaladó láncz a kiálló tartó felső végéhez van erősítve. Mikor a tábla alsó éle a vízszín fölé jut, a pillérhez lekötött két orsós heve­der a táblát a folyás irányában kevéssé eltámasztja. Ekkor a görgők szabaddá válnak és egyidőben a tábla kiálló tartóján függő alsó csigakerékpár a pillér olda­lába erősített kampóba ütközik, mely a csigákat magában foglaló vasházat lefogja. A tábla tovább emelkedvén, a felső és alsó csigák között a távolság növekszik, a láncz megnyúlik, a mi a görgőkeret gyorsabb emelkedését vonja maga után úgy, hogy mire a tábla legfelső helyzetébe ér, az egész keret a víz fölé jut. A tábla két szélső helyzetében a mótor árama önműködően kikapcsolódik. A mozgató szerkezet kézzel is hajtható. Az árapasztó 1913. végére készült el. A táblák kipróbálásakor 4*5 m. víz­nyomással a 14 nyíláson 28—65 liter volt a szivárgás mperczenkint. Legkisebb­nek találták éjjel a leghüvösebb órában, legnagyobbnak nappal a legmelegebb * időben s ezt annak tulajdonítják, hogy a nap hevének hatása alatt a tábla szé­lessége irányában bekövetkező tágulás a tábla közepének némi kidomborodását idézi elő. Az árapasztó berendezését úszó-szekrény egészíti ki, mely bármelyik nyílásba beállítható s a vizet beleeresztve a nyílás a tábla esetleges javítása czéljából elzárható. A Miraflores tó árapasztója. A mirafloresi çsegék fölött alkotott tó déli végén szintén gondoskodtak árapasztóról, melynek méreteit nem a tóba ömlő vízfolyások aránylag csekély vízhozománya, hanem az a czél szabta meg, hogy a csegét biztosítsák arra az esetre, ha a Pedro Miguel csege egyik kamarájának kapui áttörnének és a Qatun tó vize rajta lezúdulna. A levezetendő vízmennyiséget 2480 m s-re számították mperczenkint és az árapasztót ugyanolyan elvek szerint tervezték, mint a Gatun tó árapasztóját, azzal az eltéréssel, hogy a bukógát vonala itt egyenes, hossza mintegy 130 m. és 8 nyílása van. A táblák és egyéb berendezés mérete és szer­kezete teljesen megegyezik a Gatun árapasztóéval, a mi a vasrészek megszerzése­kor jelentékeny költségmegtakarítással járt.

Next

/
Thumbnails
Contents