Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - I. Korbély József: Az árvizekről

2 egyes szakaszokon az eddig észlelt legnagyobbat is meghaladta, még pedig a Fekete-Körösön a talpasi mérczén 91 cm-rel, a Sebes-Körösön a körös-szakáli mércén 34 cm-rel, a Berettyónál a szeghalmi mércén 14 cm-rel. Kétségtelen, hogy az 1913. júliusi áradás a rendkívül nagy és az egész vízgyűjtő területet elárasztó lecsapódás következménye, melynek kialakulásában része van azoknak a meteorológiai rendellenességeknek, a melyek az 1913. évi július havát nyári jellegéből teljesen kiforgatták. Mióta nálunk az időjárást észlelik (1781. év óta) nem volt olyan hűvös, csapadékos és párával telített júliusunk, mint az 1913. évi, úgy. hogy ez csak a naptár beosztása szerint volt nyári hónap, jellegét tekintve azonban a hűvös és esős őszi hónapok között foglalhatott volna helyet. Az 1912. év szeptember havában és 1913. év július havában észlelt jelenségek azonban nem csupán a meteorológia, hanem a hidrológia szempontjából is érdemesek a tanulmányozásra. Az egész országban, de főként északkeleti és keleti felében az 1912. és 1913. évi esőzések és nyomukban feláradt folyók kiöntései több száz millió koronára becsült kárt okoztak. A földmívelésügyi minisztérium 120 millió koronára számította azoknak a munkálatoknak költségét, amelyekkel a károk elháríthatok. A törvényhozás 1914. év május havában 20 éven át évenkint 3 millió koronával 60 millió koronát bocsátott a földmívelésügyi miniszter rendelkezésére, hogy az állami kezelés alatt nem álló folyókon a köztekintetekből is szükséges szabályozó, partvédelmi és másnemű biztosító munkálatok végrehajtására a segélyre szoruló érdekeltségnek 50%, sőt helyenként 70% erejéig terjedhető támogatást nyújthasson. Az észlelt nyugtalanító jelenségek bizonyára az arra hivatottakat ösztönözni fogják, hogy az 1912. és 1913. évi rendkívüli lecsapódásokat és eredményeit részletesen tanulmányozzák és a jelenségek között az összefüggést megállapítsák. Vizsgálódásom csekély kivétellel a Körösök ós a Berettyó vízgyűjtőjére szorítkozik. Mielőtt azonban e folyók vízjárásában észlelt jelenségek között az összefüggést kutatnám, általánosságban szólok az árvizek keletkezéséről és levonulásáról és különösen annak meghatározására törekszem, hogy a rendkívüli változatos körülmények között a lehulló csapadék hányadrésze folyik le a talaj felszínén. A csapadék és a felszínen lefolyó víz mennyisége. A folyók vízjárásának törvényeit először Belgrand tanulmányozta; ő vetette meg a gyakorlati hidrológia alapját, ő fejtette ki részletesen, hogy a vízgyűjtő terület különböző geológiai összetétele, a talaj megmunkálása milyen hatással van a folyók vízjárására. A vízgyűjtőterületre lehullott csapadékból a föld felszínén lefolyó vízmennyiség nagyságát először Kaven, Köstlin, Rhiza, Kresnick, Kramer határozták meg ; ma jd a szász vasutak pályafentartási osztálya, újabb időben a bajor és osztrák vízrajzi intézet, továbbá Penck, lmbeaux, Lauterburg, Iszkovszki, nálunk Bogdánfy foglalkoztak behatóan ezzel a fontos kérdéssel. Az ő vizsgálataikból kitűnt, hogy a lefolyó vízmennyiség nem csupán a csapadék nagyságától, hanem a vízgyűjtőterület kiterjedésétől, alakjától, tagozatától és főként lejtősségétől függ. A felszínen lefolyó víz mennyisége a különböző meteorológiai helyzet, főként az elpárolgás mértéke szerint változik. A vízgyűjtőterület geológiai összetétele, a talaj vízfelvevő képessége, a talaj gazdasági megmunkálása, a termesztett növényzet vízfogyasztása, az erdők kiterjedése mind számbavehetően módosítják a felszínen lefolyó víz mennyiségét. A vízgyűjtő területen levő befogadó és kiegyenlítő meden-