Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

1-2. füzet - I. Korbély József: Az árvizekről

3 czék, tavak és mocsarak mérséklőén hatnak az áradás erősségére, úgyszintén, ha a folyó partjai alacsonyak, lia a folyó völgyét elöntheti, a töltésezett szakaszra érkező víz mennyisége az elöntés, illetve az időleges tározás arányában csökken. Azért az az általános szabály, hogy a lehullott csapadék egyharmad része elszivárog, egyharmad része elpárolog, egyharmad része pedig a föld felszínén efolyik : csakis egyes esetekben felel meg a valóságnak. Hosszantartó esőzés, kedvezőtlen meteorológiai helyzet esetén és ha az erősebb lecsapódásokat megelőző úgynevezett előkészítő esők a talajt vízzel telítik, a csapadék legnagyobb része, olykor 80—90%-a a föld felszínén fog lefolyni; az esőzést megelőző szárazság és erős elpárolgás esetén pedig a lehullott csapadéknak alig 10 —20%-a folyik le a föld felszínén. A nagyobb lecsapódásnak nem mindig következménye a nagyobb áradás ; ha ugyanis erős esőzéskor, illetve utána az elpárolgás és elszivárgás nagy mértékű, a lefolyást késleltető tényezők hatékonyak, úgy megesik, hogy a folyó kevésbbé árad fel, mint az esetben, lia kedvezőtlen meteorológiai helyzet közepett kisebb eső esik. Ez volt az eset Csehországban: a midőn az 1897. évi júliusi nagyobb lecsapódás nyomában az Elba korántsem áradt meg annyira, mint az 1890. szeptemberi esőzések után. Az Elba 51400 km

8 nagyságú vízgyűjtő területére 1890. szeptember első négy napjában 4,374,000.000 m

s csapadék hullott le, a csapadék átlagos nagysága 851 mm. volt, legtöbb esett szept. 2-án az összes csapadék 34%-a; a lehullott csapadéknak nagy része 53%, összesen 2,328,000.000 m

8 a folyó medrébe jutott. Tetschennél az Elba 1890. szept. 8'48 m-re áradt fel és másodperczenkint 4450 m

8 vizet vezetett le. Sokkal kedvezőbb volt a helyzet 1897. július havában. A hónap utolsó öt napjában, összesen 6,102,000.000 m

3 csapadék hullott le, tehát csaknem másfélszer (140%-kal) több, mint 1890. év szeptember havában, a csapadék átlagos magassága 118-7 mm. volt (egyes helyeken kivételesen 450 mm.), az összes csapadék 41%-a egy napon július 29-én esett le, mégis az összes csapadéknak csak 26%-a, összesen 1,575,000 000 m

8 jutott a folyó medrébe. Az Elba Tetschennél 1897. július végén csak 5-70 m-re áradt fel és másodperczenkint csak 2665 m

8 vizet vezetett le. Az Elba vízgyűjtőterületének egy km

2-ről 1890-ben másodperczenkint 87-1 liter víz folyt le, 1897-ben csak 52-2 liter. Tetschenben 1897-ben az esőzés mértékéhez képest rendkívül nagy vízáradást vártak, a mely azonban nem következett be. A különbség okait igen meggyőzően fejtegette Lauda Ernő az osztrák vízrajzi intézet 1898-ban kiadott évkönyvében. A rendkívüli nagy eltérés oka az volt, hogy az 1890-iki júliusi nagy esőt megelőzően a talajt a kisebb esők teljesen átáztatták, míg 1897-ben a nagy lecsapódást megelőzően a talaj teljesen száraz, az Elba vízállása alacsony volt. 1890-ben szeptemberre az aratást befejezték, a vizek a talaj szintjéről a folyó medrébe gyorsan lehúzódtak, 1897. július havában még az összes termést nem takarították be. 1890-ben a hőmérséklet átlaga 17'5 fok volt Celsius szerint, 1897-ben azonban a 20 fokot meghaladta és így utóbbi esetben jóval nagyobb volt az elpárolgás Az esőzés középpontja 1890. évben a Moldva vízgyűjtőjén helyezkedett el (a mely terület több mint fele az Elba egész vízgyűjtőjének), 1897-ben a középpont az Elba és Odera vízválasztójával esett össze. l*