Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

6. füzet - III. Szurány Gyula: Tanulmányúti jelentés

# 285 burkolókő hasítására való gépeket és saját kőbányáira kijárta használhatásuk jogát. Már 1901-ben, okulva az új tapasztalatokon, a Kunath-czég demitz-thumitzi kőbányáiban teljesen átalakították az üzemet. A hol eddig emberi- és gőzerővel dolgoztak, ott elektromosság lépett helyébe, amennyiben nevezett czég elektromos művet létesített gőzgéppel közvetetlenül összekapcsolt 250 lóerejü dinamóval. Ezután kőcsiszolótelepet létesített egy nyírókoronggal, 4 csiszológéppel, egy 100 q teherbírású futódaruval és végül megépítették mintegy' 30.000 márka (36.000 K) költséggel az első függő pályát Németországban, mely a thumitzi I. és 11.(14,15.) számú kőbányákon van átfeszítve és 282 m hosszú. A terhelt kötél átmérője 4 6 cm; a vonó-emelő és csomós kötelek czinkezett tégelyaczéldrótból készültek s körülbelül 17 mm vastagok. Háromszoros biztossággal 5000 kg átlagsúlyra vannak számítva. Hatalmas alapozások, melyeken a rácsos szerkezetű vastornyok állnak, *az oldalmegtámasztások és lemacskázások egész biztos üzemet adnak ez elrendezésnek. E függő kötélpályán az indítást 47 lóerejü elektromotor végzi, mely a «Klosterberg» fél magasságában lévő házikóban van elhelyezve és az indítószerkezet felvételére is szolgál. E függő kötélpályákat legjobban jellemzi az a körülmény, hogy alátámasztás nélkül, feszülnek át az egész bányagödrön #(lásd a 3. sz. a. mellékelt fényképi felvételt), ellentétben az előbb ismert Bleichert-Ше szállítópályákkal. Egy másik az előbbihez hasonló függő drótkötélpályát a demitzi (12. számú) kőbányában létesítettek, melynek hossza 185 m. Itt a terhelt kötélnek átmérője 70 mm. Mindkét blondin-t a lipcsei Unruh et Liebig czég, az Angliából hozott minták alapján építette meg. Későbben a rothnauslitzi (10. számú) kőbányát is felszerelték függő, 325 m hosszú kötélpályával, melyet 35 lóerejü elektromotor tart üzemben. Ezt a Lauchliammer Részvénytársaság építette. A fenti blondinokon kívül a C. G. Kunath-czég kőfejtőtelepein még a következő berendezéseket kell megemlíteni: A 14. és 15. számú kőbányákban (Thumitz I. és II.) egy forgó fix darút 5000 kg emelőképességgel, melyet 10 lóerejü elektromotor hajt, 1 emelőt ugyancsak 10 lóerejü motorral és 5000 kg emelőképességgel, 1 vontatóemelőt a hozzá tartozó 10Уз lóerejü elektromotorral és 2 elektromosan hajtott szivattyút 2, illetve 3 lóerejü elektromotorral. A 10. és 12. számú bányában egy-egy három lóerejü elektromotorral hajtolt szivattyút alkalmaznak. A többi telepeken is a régi, fából készült emelőállványokat el kellett távolítani és a kor szellemének megfelelő újabb berendezésekkel helyettesíteni. Ekként létesültek 1908. év végéig: Egy forgódarú 14 lóerejü elektromotorral, 7500 kg emelőképességgel, egy házilag épült 60 m hosszú függő drótkötélpálya 3000 kg emelőképességgel, melyet 47a lóerejü elektromotor tart üzemben és egy 3 lóerejü elektromotorral hajtott szivattyú a jungfernsteini (1. számú) kőbányában. A Bolbritz I. nevű (16. számú) bányát felszerelték tolópaddal ellátott emelőállványnyal, melynek emelőképessége 10.000 kg; 10 lóerejü elektromotor tartja üzemben. Azonkívül a telepen átfesziil két kisebb házilag épült obiondin» 3000 kg emelőképességgel, metyeket egy-egy öt lóerejü elektromotor hajt; működésben van itt továbbá 7

1/, lóerejü elektromos motorral hajtott szivattyú és egy légsűrítő elrendezés 27 lóerejü elektromos motorral a hozzá tartozó 1 nagy és 8 kis kőfúrógéppel.