Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

6. füzet - III. Szurány Gyula: Tanulmányúti jelentés

228 A bányákból 5'0 m

s-es tuskókat és a legnagyobb méretű lépcsőfokokat is lehet kifejteni. A telepek mind közel fekszenek a Duna balpartjához ós vele lóüzemű iparvágányok kötik össze. A dunaparti rakodókon felhalmozott óriási kőkészleteket nagyobbára hajókkal szállítják rendeltetésük helyére; a vasúti szállítás rendkívül csekély. A vízen való szállításra a vállalatnak saját gőzösei és dereglyéi vannak. A fadereglyéket ácstelepükön házilag építik. Vannak azonban nagy terjedelmű kőfaragó-, gépjavító- és kőcsiszolóműhelyek, kőfűrésztelep és képzett kőfaragómesterek felügyelete alatt álló rajzolóirodák, melyekben a kivitelre kiosztott faragott kőre vonatkozó munkavázlatok készülnek. A bányák tulajdonosa egyúttal vállalkozó is, aki dunaszabályozó- és építőmunkálatok kivitelével foglalkozva, ez építkezéseihez saját kőtermékeit használja. Kőfejtőtelepeit akként rendezte be, hogy a szükséges vas- és aczélszerszámok is házilag készülnek, mely czélra csak a nyers anyagokat szerzik meg. Ily módon az üzemköltségek a minimumra szállanak le s a vállalat évről-évre nagyobb virágzásnak indul. A telepek már sok évtized óta a Poschacher család birtokában lévén, apárólfiúra szálltak át. Az idők folyamán a munkaadó és a munkások között szinte pátriárkális viszony fejlődött ki, mely nagyban hozzájárul az üzem biztosságához, folytonosságához és állandó fejlesztéséhez. E szép együttműködésnek alapja a kölcsönös megbecsülés, megértés, méltányosság, a mi más munkatelepeken oly ritkán található. Mauthausennál a Duna balpartján a gránit meredek sziklafalat alkot, mely a Duna alatt tűnik el; a jobbparton déli irányban széles termékeny síkterület vonul el. Ujabb feltárásokból kitűnik, hogy a Duna jobbpartján is gránit fordul elő, még pedig az Ennstől Mauthausen felé vezető kocsiút baloldalán, a síkságon, az alluvium és diluvium alatt. E gránitot már jelenleg ki is aknázzák. Úgy látszik, hogy itt a Duna völgye sülyedésvonal mentén alakult ki. 2. A « Vilshofeni К ah lkam merbr uch». A «Bayerische Granitaktiengesellschaft in Regensburg» nevű czégnek tulajdonában van, a Vils nevű pataknak jobbpartján majdnem köralakban feltárva, melynek átmérője mintegy 120'0 m. A lőszből álló fedőréteg 12-0 m magas, a fejthető szikla magassága pedig jelenleg csak 15'0 m, a mi a föltáráskor mozgósítandó hatalmas földréteggel összehangzásban nincsen. Ez oknál fogva a részvénytársaság elhatározta, hog}

7 a bányaudvar jelenlegi szintjét 15'0 m-rel fogja sülyeszteni, hogy ekként 300 m sziklafalmagasság álljon rendelkezésre. A telep megtekintésekor a mélyítést czélzó munka már folyamatban volt s ha teljesen befejezik, a hasznavehetetlen földanyag eltávolítására fordítandó költség arányban fog állni a sziklafalból kifejthető kőtermékek értékével. A «Vilshofen- Aidenbach» nevű helyi érdekű vasút mellett fekszik s a fejtett összes termékeket vasúton szállítják. Munkavágányainak hossza 15'0 hm ; nyomközük l'O m. Gőzlokomotivval bonyolítják le a forgalmat. A bánya kőzete középszemű, világosszürke gránit, mely vastagpados rétegekben van települve. Megoldására túlnyomóan robbantóport használnak, de ott, a hol feszült a kőzet vagy vizesek a fúrólyukak, donaritot alkalmaznak, mely nitrogliczerines készítmény. A hamburgi «Sprengstoff A. G. Carbonit» nevű czég schlebuschi (Cöln a/Rh. mellett) gyárában készül.