Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

6. füzet - III. Szurány Gyula: Tanulmányúti jelentés

229 A telepnek pofakőzúzója van, melynek hajtására 30 lóerejű lokomobil áll rendelkezésre. Továbbá gépi fúrással dolgoznak és e ezélra rendelkezésre áll 2 Flottmann-, 2 Oiesbert- és 2 Perz-Ше fúrókalapács. A levegő sűrítésére 15 lóerejű elektromotort használnak. Minthogy az itteni gránit nagyon alkalmas kiskőburkolat készítésére, melynek szükséglete Bajorországban évről-évre nagyobbodik: olcsóbb és nagyobb mennyiségben való termelésére elektromotorral hajtott 10 kőhasítógépet állítottak fel. A gépi berendezések közül végül megemlítendő az elektromotorral hajtott kis darú, mely nagyobb tuskóknak a mélységből való kiemelésére szolgál és egy elektromos szivattyú, mely a bányaudvar északi részében levő gödörben össze gyülemlő vizet szivattyúzza ki. Az elektromosságot a Graf-féle malom elektromos műve szolgáltatja, mely a Vils patak vízi erejét használja. A kőbánya termékei kiskőburkolat 8—9, 9—10, 10—11 cm-es méretekben, azután sorburkolati kő 11—12,12—13, 13—14,14—15,15 —16 és 16—17 cm-es nagyságban és zúzott kavics. Faragott kő nem készül itt, noha reá is alkalmas az anyag. A telepen állandóan 220—250 embert foglalkoztatnak. 3. Az Elba menti homokköbánydk. Az «Elbesandstein Industrie-Aktiengesellschaft Dresden» nevű czég engedélyével megtekintettem az üzemében levő 30., 31., 32. és 33. szám alatt nyilvántartott kőfejtőtelepeket, melyek az «Obervogelgesang» nevű vasúti megállóhelylyel szemben_

(Dresden—bodenbachi vasúti vonal) az Elba jobbpartján Wehlen község határában vannak feltárva. A 30. és 31. számú kőfejtőtelepek üzemen kívül állottak ; a bányamester nyilatkozata szerint nők csak szükség esetén dolgoznak, a mi bizonyítéka, hogy az azelőtt oly virágzó homokkőiparban sajnálatos hanyatlás állott be. A 32. és 33. számú feltárások üzemben voltak ugyan, de a telepek nagy kiterjedéséhez viszonyítva, bennök is csak kisebb számú munkaerőt foglalkoztattak. A térszín fölött e kőbányák 40 — 50 m-re fekszenek; sziklafalmagasságuk 45—50 m, hosszúk pedig mintegy 150 m. A szürkésfehér kvarczos homokkövet 3—5 m vastag lefedőréteg borítja. A homokkő vastagpados rétegekben van itt települve, melyek elég sűrűn függőleges hasadékokkal vannak átjárva, a mi a kvader- és oszlopkeletkezést elősegíti, melynek gyönyörű példáit itt, a homokkő legkiválóbb előforduláshelyén, a «szász Svájczban» lehet látni (Basteifelsen). E bányákban alávájással dolgoznak, a mely muiikaeljárásnak veszélyességéről jelentésemben később részletesebben számolok be. E ezélra robbantóport (Duhmenit) használnak, de dolgoznak e telepeken a brizánsabb astralittal is. A fent említett összes kőfejtők nagyon közel feküsznek az Elba partjához, melylyél meredek siklópályákkal vannak összekötve. A bányaudvarokon lefektetett összes munkavágányok e siklókhoz vezetnek. E bányákban főtermékiil faragott követ készítenek mindenféle kivitelben és malomköveket; ezeknek mellékterméke a partburkoló és terméskő, melyet vízszabályozó munkálatokra használnak fel! A bányák megtekintésekor nagyobb szállítás volt folyamatban Helgoland biztosítására. Az itteni homokkő fajsúlya 2-2. A súly szerint megrakott hajókban elszállításra kerülő partburkoló kő köbméterének súlyegyenértékét 12-5 </-val, a terméskőét 1Г0 g-val számítják, a mi a fajsúly 56'8, illetve 50%-ának felel meg.