Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

6. füzet - I. Gillyén József: A pozsonyi Dunaszakasz szabályozása

214 azonban az 1904. év folyamán nem tudták kiépíteni. A 10. és 11. folyamkilométerek közötti középzátony ugyanis az 1904. évi rétegtervből láthatóan az év folyamán annyira megerősödött és annyira lejebb nyúlt, hogy a jobbpart mellett elhúzódó keskeny medenezének alsó nyílását úgyszólván teljesen elzárta. így a hajózásnak ide leendő átterelésére gondolni sem lehetett, mert alacsony vízálláskor a hajók a jobbpart mellől a hid táján a balparti medenczébe nem tudtak volna átjutni. Minthogy pedig a tervezett fenéksarkantyúkat az őszi időszak kisvízállás^akor viszont a hajózás elterelése nélkül nem lehetett kiépíteni, kiépítésüket egyelőre el kellett halasztani mindaddig, míg mederkotrás útján a középzátonyon a hajózásnak utat nem nyitnak. Erre a mederkotrásra annál inkább szükség volt, mert a középzátony fokozatosan annyira megerősödött, hogy őszi kisvízálláskor gerincze kibukkant a vízből, a pozsonyi hajóállomásnál kikötni akaró vagy onnan elinduló hajók az állomás fölött meg nem fordulhattak s a Pozsony városa és a liget között közlekedő csavargőzősnek alacsony vízkor egészen a hidig le kellett kerülni. A kotrást vállalati úton 1905. őszén kezdették meg, de csak 1906-ban fejezték be, mert 1905. év végén közbe jött a téli kikötő bejáratának sürgős kikotrása. Mivel ilyenformán a kotrás útján létesítendő új hajóút az 1905. év végén még nem volt teljesen megnyitva, ebben az évben a dunasormenti partvédezet előtt a 10. és 11. folyamkilométerek között tervezett 3 balparti fenéksarkantyú közül csak a legfelsőt építhették ki, még pedig a fenéksarkantyúkra általánosságban megállapított magasságnál PO m-rel alacsonyabb koronával, hogy a hajók egészen alacsony vízállás esetén is még a sarkantyú töve felett is nyugodtan közlekedhessenek. A pozsonyi Dunaszakasz alsó részén a 12. és 13. folyamkilométerek között a mélységek még mindig inkább a jobbpart felé fejlődtek, azért az elysiumi párhúzamosmű felső végénél a 12-7 km-nél is kiépítettek egy jobboldali fenéksarkantyút. mely hivatva volt a mélységeket a balparthoz a pozsonyi téli kikötő menti partvédezet mellé átterelni. Megjegyzendő, hogy ez a fenéksarkantyú azért nem volt a hid alatt még 1903-ban kiépített jobbparti sarkantyúcsoporthoz közelebb helyezhető, mert ezen a részen van a pozsonyi utászzászlóalj gyakorlótere, mely öblözetbe beépített fenéksarkantyú a gyakorlatokat akadályozta volna. Az 1905/i 906-ban kotrott anyag egy részét a görögligeti párhuzamosmű mögött a jobbpartnál lévő öblözet részleges feltöltésére és e párhuzamosműnek partvédezetté való átalakítására használták fel s a kirakott kavicsanyagot kőburkolattal látták el. Ezt a partvédezetet szintén a kisvízi szabályozás elveinek megfelelően •építették ki. Nevezetesen magassága a megállapított sodorvonalnak a 9 folyamkilométerbe eső áthajló pontjánál a kisvíz szintjével egyenlő ; ettől kezdve fokozatosan emelkedik és a kanyarúlat közepén a pozsonyligeti partvédezetnek а О víz feletti -j- 6'2 m-nyi magasságát éri el. Ezzel elősegíti a kisvízi szabályozó műveknek hatását és közreműködik abban, hogy a mélységek fokozatosan a jobbpart mellé helyezkedjenek át. A kotrások befejezése után már ki lehetett építeni a 10. és 11. folyamkilométerek között tervezett sarkantyúcsoportot, melynek kiépítését az akadálytalan hajózásra figyelemmel 2 éven át el kellett halasztani. Az 1906. év folyamán kiépített 4 fenéksarkantyú koronáját hasonlóképen az 1905-ben kiépített legfelső fenéksarkantyúéhoz a rendes magasságnál 1 m-rel szintén alacsonyabbra építették ki. Erre azért volt szükség, mert a pozsonyi hajóállomás körül végzett hajómanö-