Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)

6. füzet - I. Gillyén József: A pozsonyi Dunaszakasz szabályozása

212 módon tervezték, hogy ez a partvédezet ott legyen a legmagasabb, hol a sodorvonal görbülete legnagyobb és ott legyen legalacsonyabb, hol a sodorvonal áthajló pontja van, e két pont között pedig a korona magassága egyenletesen változzék. Ezzel azt akarták elősegíteni, hogy a mélységek a sodorvonal csúcspontja körül a partvédezet közelében állandósuljanak, innen kezdve pedig az áthajlás pontjáig folyton csökkenve a partvédezetet elhagyják s a meder közepe felé helyezkedjenek. Ismeretes ugyanis, hogy magas és meredek partok maguk mellett tartják a mélységeket, alacsony, lankás partok pedig a mélységeknek a túlsó part mentén való keletkezését segítik elő. Ehez képest az újonnan kiépítendő partvédezet magasságát a régi partvédezethez való csatlakozásnál a természetes part magasságának megfelelően 6"A m-re, az elysiumi párhuzammühöz való csatlakozásnál pedig -[- 2-0 m magasra vették s egyúttal előirányozták az egész hosszában -f- 2-0 m magas elysiumi párhuzamos műnek idővel egyenletes lejtőben leendő lehordását, hogy magassága a domború parton keletkező zátony magasságát meg ne haladja. À pozsonyligeti partvédezetet az 1902—1903. években ez elveknek megfelelően mintegy 800 то-rel hosszabbították meg s e mű és a természetes part közötti öblöt a túlsó, balpart mentén a hid alatt végzett mederkotrás útján nyert kavicsanyaggal jórészt feltöltötték. A végzett mederkotrással a balpart mentén a M. F. T. R. rakodópartja mellett a szükséges vízmélységet előállították ugyan, de e mélységeknek fennmaradása és állandósítása végett a víz sodrát ide át is kellett terelni, különben a Duna ezeket a mélységeket rövid idő alatt ismét berakta volna és kisvízálláskor a víziforgalom ismét akadályozva lett volna. Szükség volt tehát a medret kisvízre is szabályozni, vagyis olyan kisvízi szabályozó műveket kiépíteni, melyek a víz sodrát a kívánt irányba terelve a kellő hajózó mélységet kisvízálláskor Í3 biztosítják. E czélból 1903 őszén a híd alatt a pozsonyligeti partvédezetből kiindulva egyelőre 3 kisvízi fenéksarkantyút építettek ki. A terméskőből épült sarkantyúk a felső Dunára egységesen megállapított kisvízszabályozó elveknek megfelelően egymástól 150 иг-nyíre vannak elhelyezve (az ideális sodorvonalon mérve). Alaprajzi helyzetüket tekintve a sodorvonalra húzott merőlegessel 15°-nyi szöget zárnak be. Koronájuk a parthoz való csatlakozásnál a kisvíz színe alatt 0'75 m mélyen fekszik s a meder közepe felé eső lejtőben van kiépítve, a mely lejtőnek a fenéksarkantyú helyzetétől függő változó esését az elérni szándékolt ideális, két parabolaívből összetett, csésze alakú mederszelvényhez vont középérintő állapítja meg. Az ideális mederszelvény mélységét a sodorvonalban a kisvíz szintje alatt 3-0 m mélyre vették, a felső Dunán minden külső beavatkozás nélkül előállani szokott jó gázlók mélységének megfelelően. A sarkantyúk magassági és esésviszonyait a sodornak szélső helyzeteiben (a tetőpontokon és az inflexióban) vázlatosan az 1-ső rajz láttatja. Megjegyzendő, hogy a kisvízszabályozó művek magassági helyzetének meghatározásakor a pozsonyi vízmércze -j-80 cm magasságának megfelelő s az 1898. évi szeptember hó 28-án fixált kisvíz szintjét vették alapul. (A csatolt rétegtervek is e vízszinre vonatkozóan vannak kidolgozva). A hajózó időszak alatt ugyanis sok évi tapasztalás szerint nem' igen szokott ennél alacsonj'abb vízállás beköszönteni. Csupán a téli hónapokban, a hajózás szünetelése alatt sülyed le néha