Vízügyi Közlemények, 1915 (5. évfolyam)
6. füzet - I. Gillyén József: A pozsonyi Dunaszakasz szabályozása
211 lehetett s ezenkívül a helyi forgalmi viszonyok is oly követelményekkel léptek fel, melyeket a folyam természeti törvényeinek szem előtt tartásával vajmi nehezen lehetett kielégíteni. A felső Duna ama helyein, hol a sodornak egyik parttól a a másikhoz való átvetődésére különleges görbületi viszonyok nincsenek hatással, a gázlóknak egymástól való távolsága közepesen 1300 m. A folyamnak ez a természete nyilvánult meg a pozsonyi szakaszon is. Kívánatos lett volna tehát a sodor vonatozását itt is úgy megállapítani, hogy az átmenetek egymástól körülbelül 1300 wi-nyire essenek. Ez azonban a helyi viszonyok pontos mérlegelése után nem volt kivihető. A mint előbb említettem, a Pozsony feletti szakaszon a sodorvonal helyzete teljesen megfelelő volt; azon módosítani vagy változtatni sem szükséges, sem megokolt nem volt. Ez a helyesen fekvő sodorvonal a 9. folyamkilométer táján jó gázlót készített, a balparttól a jobbparthoz tért át s ide kellett csatlakozni a pozsonyi szakaszon tervezett ideális sodorvonallal. Legközelebb fekvő gondolat volt a folyamnak akkori sodrát alapul venni és állandósítani. Az 1902. évi helyzetrajzból láthatóan a folyam akkori sodra nagyjából tényleg az előbb említett törvényszerűséget mutatta s ebből a szempontból czélszerú is lett volna állandósítani, de a partoknak a folyam természetével nem egyező vonatozása miatt e sodorvonal homorú részei mindenütt a domború partokhoz estek. A sodorvonalnak ezt a helyzetét állandósítani már magában véve helytelen lett volna, 'de ezenkívül a végleges sodorvonalnak ily irányban való vezetése miatt épen azok a mederrészek lettek volna a hordalók nyugvóhelyei, tehát ott keletkeztek volna zátonyok, a hol a kellő hajózó mélységre a helyi víziforgatom szempontjából leginkább szükség volt. A helyi viszonyok figyelembe vételével tehát a sodornak más vonatozást kellett adni. Ezt a sodorvonalat a már kiépített ós meg nem változtatható partok görbületi viszonyainak gondos kihasználásával olykép állapították meg, hogy az a helyi forgalmi viszonyokat kielégítse, de még a mozgó medrű folyók szabályozásának elveivel se álljon ellentétben és a melyről remélni lehetett, hogy a rendelkezésre álló eszközök segélyével tényleg megvalósítható s állandósítható lesz. A tervezett ideális sodorvonal (melyet a rétegterven vastagabb eredményvonal láttat) parabolaívekből van összeállítva oly módon, hogy görbülete a parthoz legközelebb eső részén, tehát a medencze közepén legnagyobb és az átmenetnél, tehát a gázló közepén legkisebb ; e két pont között pedig a görbület folytonosan egyenletesen változik. A megállapított sodorvonal sokkal nyújtottabb, mint az 1902. évi tényleges sodorvonal s e vonatozás következtében a 10. és 11. folyamkilométerek között fekvő gázlót kiküszöbölték. Ez a körülmény gyan nem egyezett meg az általános kisvíz-szabályozás elveivel, sem a folyamnak e szakaszon megnyilvánult természetével, de a helyi viszonyok s a víziforgalom támasztotta követelmények nem engedtek meg más megoldást és remélni lehetett, hogy a homorú partnak lehető magasra való építésével s a domború partok mentén alacsonyabb műveknek s fenéksarkantyúknak készítésével a folyam sodra mégis fel fogja venni s állandóan meg fogja tartani a számára kijelölt irányt annyival is inkább, mert a ligeti partvédezet mentén a kellő mélységek már abban az időben is megvoltak. A jobbparton hiányzó középvízi műveket, nevezetesen a pozsonyligeti partvódezetnek folytatólagos kiépítését a megállapított sodorvonalra tekintettel oly 14*
